Ha egyedül vagy, nincs barátod, hogyan éled meg az egyedüllétet? Mi az, ami miatt vajon egyedül vagy? Próbálkozol ellene tenni, hogyan teszed? F/36, Budapest

Nem jó dolog egyedül kavargatni a bögrében a zacskós levest.

28L

De ha gyárban melózol, vagy raktáros vagy, ugye ez a két slágerszakma a prolibb pasiknál, akkor megértem a helyzetet.Nincs az a nő, aki hosszabb távon gondolkodna, egy ilyen pasival.

A barátaimnak hitt emberek elmentek külföldre, amit most már így 29 évesen megértek, és azt is hogy pénzből élünk. Így maradtam egyedül, nincs kedvem energiát, szabadidőt belefektetni hogy embereket megismerjek, élem a saját életemet, ha olyan napjaim vannak amiket skip-elni akarok, olykor megiszok egy 0,5ös vodkát, whisky-t meg némi sört, és elalszok a bánatomban, viszont erről nem tud senki, talán jobb is.

29F

1-es!

Imádlak!:)

Egy olyan kisvárosban dolgozom ahol nem ismerek szinte senkit. Nem is lenne időm ismerkedni. Hétvégén otthon vagyok van pár sörözős haver neha kimegyünk de ezt leszámítva nem sok kapcsolatom van a külvilággal. Nincs nagy családom sok rokonnal.

Hétköznap meg mindig lefoglalom magam. Olvasok angolul fejleszteni próbálom magam, aztán elmegyek egy órát este sétálni majd jön egy netflixes sorozat epizód aztan zuhany megiszom a napi söradagom aztán éjfélkor aludni megyek.

2 éve élek így, egyetem alatt mindig sok ember vett körül sok barátom volt de aztán elhidegültek a kapcsolatok.

Időbe telt beleszokni a magányos életbe de már most kevésbé vannak hangulat ingadozasaim. Ha nagyon rossz passzban vagyok max megiszok egy üveg bort vagy kettőt sörrel.

Én nagyon zárkózott vagyok, meg nagyon gyengék a szociális képességeim. Eleve nagyon kevés ember van, akivel egyáltalán tudok beszélni, és az is általában kimerül a small talk szintjén. Erre valamilyen szinten törekszem is, mert abszolút nem tudom kezelni, ha valaki beszélgetés gyanánt elkezd indiszkrét keresztkérdésekkel bombázni. Akkor már inkább beszéljünk munkáról, időjárásról, poloskákról stb.

Aztán van egy olyan probléma is, hogy mivel ilyen különc vagyok, az emberek többségének ellenszenves is vagyok, de ez kölcsönösen is működik. Nekem is ellenszenves az emberek többsége. Ilyenkor meg nem szoktam leállni jópofizni egyáltalán.

Nyilván én is ember vagyok, és genetikailag úgy programozva, hogy papíron "társas lény" lennék, de amikor éppen fel is támad bennem az igény valamiféle társas kapcsolatra, akkor be kell látnom, hogy egyetlen egy embert nem tudnék megnevezni, akinek a társaságában akár 10 percet szívesen töltenék. Új emberek megismerése a "különcség" miatt meg úgy működne, hogy kéne ismerkedni 1000 emberrel, hogy legyen belőle 1 valami, és akkor a mérleg 1 barát és 999 ellenség, ami nem igazán jó statisztika.

Közel 40 évem alatt összesen 2 olyan emberi kapcsolatom volt, ami ímmel-ámmal barátságnak nevezhető. Néhány évig tartottak, de mivel mindkét esetben ellenkező neműek voltak, végül a papírforma szerint végződött mindkettő, és megszűnt.

Az esetek nagy többségében lefoglalom magam, és a gondolataim (vagy legalábbis próbálom), így nem az egyedülléten és magányon örlődöm. Szorgalmi időszakban ez rendre működik is, de nyáron, illetve szomorkásabb estéken nem épp. Olyankor megvisel a dolog, és kicsit a kilátástalanság érzése is mellé csapódik. Igénylem azt, hogy időnként kicsit egyedül lehessek, de ugye mértékkel. Meg akkor csap még arcon a helyzet, amikor látom, hogy a korombeliek milyen vidáman, önfeledten bandáznak, gyűjtenek emlékeket (társaságban), nekem meg igazából barátaim sincsenek.

A korosztályomhoz képest csendesebb, komolyabb, zárkózottabb, esetenként talán akár konzervatívabb is vagyok, szociális készségeim sem a legfényesebbek, és általában idő kell, míg feloldódom új helyzetben, közösségben. Ehhez meg sok embernek nincs is mindig türelme, de nem hibáztatom őket érte.

Előfordult már velem, hogy jóba lettem valakivel, de nem igazán lettünk barátok, mert talált valakit, akivel jobban meg volt az összhang, vagy szimplán csak érdekesebb, jobb volt, mint én. Csalódások is értek idén, kapásból amúgy 3 is (közülük kettő volt ~4 éves barátság), akkor páran szétszéledtünk egyetem miatt is, és nekik sikerült mély barátságot kialakítani az ottaniakkal. Velem ellentétben. Nekik olyan mozgalmas életük van, hogy nekem már nem igazán maradt hely benne. Örülök a boldogságuknak, csak közben mégis hiányoznak :c

Próbálok ellene tenni azért, igyekszem nyitottabb, közvetlenebb, barátságosabb lenni. Napközben magamhoz képest egész sok csoport- és szaktárssal beszélgetek a suli falain belül, de igazából.. azon kívül nem nagyon. Volt, akivel próbáltam, de sajnos nem ment.

Viszont ezektől (ettől?) eltekintve nem próbálkozom :c Hiába vannak netes barátaim még régebbről, mára már az online ismerkedés nem is megy, kicsit óckodom is tőle, és per pillanat az egyetemtől és konditól eltekintve nem járok sehova sem. Így meg nem a legegyszerűbb mutatvány az ismerkedés, barátkozás. Márpedig valamin változtatni kell, ha azt szeretném, hogy magány téren is történjen előre menetel.

(elnézést a kisregényért, nem számítottam rá, hogy ilyen hosszú komment kerekedik belőle)