Hogy segithetnek a baratomnak, hogy ne zulljon le teljesen?
Eleg kozhelyes a szituacio, tudom, de ugy erzem, kezdem elvesziteni ot, es verzik erte a szivem, mert tudom, hogy kesobb ezt o nagyon meg fogja banni.
Eleg regota ismerem ot, az egyik legjobb ember a vilagon, kedves, kozvetlen, tarsasagkedvelo tipus volt azert mindig, tudjatok, az onzetlen, felelossegteljes tagja a barati kornek, aki vigyaz mindenki masra de megsem itel el senkit semmifele butasagert.
Elore orultunk, hogy bekerultunk egyutt az egyetemre, egy szakot valasztottunk raadasul es mondogattuk, milyen jo, hogy ott leszunk egymasnak es majd tamogatjuk egymast (tudtuk elore, hogy lesznek akik elegge elvetik a sulykot, ez a mi egyetemunkon sajna alapbeallitas, (bar nem hiszem, hogy ez olyan egyedi dolog volna azert) mi meg peldaul abszolut nem iszunk alkoholt, nem dohanyzunk, sose volt egyejszakas kalandunk se, satobbi), szoval egyikunk se volt ilyen tipikus "meno arc" es abszolut ugy is tunt akkor, hogy ez igy is marad.
Viszont miota elkezdodott az elso felev, total elvesztette onmagat. Hozzacsapodott egy meglehetosen necces tarsasaghoz, egyre erdekesebb sztorikkal all elo (inkabb nem reszleteznem), ejjel-nappal duhajkodik, vagy full masnapos, vagy szalonspicces mar kora reggel is, egyaltalan nem tanul es ugy erzem, total lecsuszott minden tekintetben. En egyaltalan nem ilyennek ismerem es elegge megdobbentem azon is, hogy hirtelen elkezdett ra igy hatni a csoportnyomas. Olyba tunik nekem, hogy miota megvaltozott, egy piciket le is nez, mert meg a beszede sem olyan, mint volt, raadasul csak errol hajlando velem beszelgetni es semmi mas epkezlab temaja nincsen. Nekem meg persze total elegem van az egeszbol, es kezdunk elszakadni, mert en meg a szaktarsak normalisabbja viszont koszonjuk, de abszolut elvagyunk tovabbra is mindenfele tudatmodosito szer nelkul is boven jol.
Nyilvan, persze nem fogom tudni "megmenteni" attol, hogy tonkretegye az egeszseget es az eletet azzal, hogy rossz tarsasagba keveredik, de ugyanakkor az is bennem van, hogy segiteni kellene rajta, mert hosszu tavon ez nem lesz jo neki. Es azt erzem, ez nala ezek szerint meg csak a lejto teteje. Meg hat ugye elegge hianyzik is (hihetetlen kozel alltunk egymashoz, kabe mindent tudtunk a masikrol). Nagyon kivagyok. :'(
Ha valaki jart mar ebben a cipoben, tudna tanacsot adni, hogyan terelgessem (persze csak a tolem telheto modon) a jo iranyba?
/Bocsi az ekezetek hianyaert, sajna nincs magyar billentyuzetem./
válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza:Szerintem ráébred majd, hogy mit/kit veszít, s biztosan fel fgog keresni, hogy újraindítsátok a mély barátságot. De ehhez lehet, hogy hónapokra lesz szüksége. Addig neked marad a féltés. Félted őt, hogy tönkreteszi az életét. Félted a barátságotokat, mely szerves része lett az életeteknek. Félted magadat, hogy mi lesz veled nélküle. De most nem sokat tudsz tenni. Engedd, hogy járja az utat, s közben figyelmeztesd néha. Ami a legfontosabb: viszonyulj hozzá ugyanúgy! Ne engedd el, ne vedd le róla a kezed. Hívd be a közös világotokba, vagy legalább biztosítsd afelől, hogy bármikor bemehet. De egy ideig nem fog, te pedig ettől szenvedsz. De aztán ha jön, te leszel a legboldogabb, s elfeleded a megalázkodást és a fájdalmat. Most két dologgal rendelkezel : a csodálatos emlékekkel, s a reménnyel, hogy lesznek még olyanok, s szebbek is. Ezt a kettőt pedig senki nem veheti el tőled.
Tudom, ugyanezen megyek át, mint te. Hihetetlenül hasonlíthatunk belülről. Tehát átérzem a fájdalmad, kedvem lenne megölelni.
válasza:Koszonom szepen mindenkinek!
Nagyon jofejek vagytok, tobb uj perspektivat is megnyitottatok elottem. :')
Mindannyiotoknak igaza van valamilyen formaban.
#5 Kulonosen aranyos vagy, abszolut jar a virtualis oleles! <3
válasza:A baj csak annyi,amit meg én említenék,hogy ha ezt fenttartja fix,hogy kirakják,mert egy barátnőm akkori barátja bekerült,és koleszos is volt,ugyanígy járt,csak ott a srác egymaga ment és megbukott 6 tárgyból aztán visznemlát lett,mert olyanok voltak a szobatársai,hogy elhúzták.
Persze ezt nem kell itt kijelenteni,szerintem belül neki volt egy olyan menekülnivágyó érzése,amiről nem tudtál,mert ezeket nem is lehetne kimondani,és most így jön ki rajta. Ez a karanténos dolog is olyan,csomó rossz döntést hoz az ember a hirtelen érzések miatt,mert kimaradt sok inger és ilyenkor át lehet fordulni az érzelmek hatására,de ha alapból nem ilyen vissza fog térni!! Ez ilyen első hullám,csak tényleg időben észleljen,ha érdekli a szak,ha nem akkor az egyetemi része úgyis mindegy neki,csak hát ez a barátság ami a fontos. De én még nem is szólnék neki a helyedben,ingerült reakció lenne úgyis és csak borulna a vár,most neked sem kéne dráma.
Gondoltam, megirom nektek mi lett vegul: az utobbi hetekben sajnos eljutottunk arra a pontra, ahol mar levegonek is nez engem, ha meg kikerulhetetlen, hogy a masikhoz szoljunk (a mostani barati korom sincs tulzottan oda erte, szoval nem sokszor talalkozunk) akkor eleg lenezoen beszel velem.
Szoval szerintem vegleg eljutottunk odaig, hogy kolcsonosen hidegen hagyjuk egymast.
Remelem azert idoben raebred majd, hogy marpedig komolyan kellene vennie az eletet, de o is felnott ember (raadasul eleg jo fejjel, szoval siman eszbe is kaphat meg akar vizsgaidoszakig, ha meg nem, azon hat nem lehet ugyse segiteni), szoval ez van. :-/
Viszont nyilvan en nem leszek vele bunko, de na, azert nalam is van egy pont, ahol muszaj elengednem masok problemait.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!