Veletek volt ilyen? Ha igen, hogyan oldottátok meg?

Uhh sajnos volt ilyenben részem,viszont nem tudok használható tanácsot adni.

Igazából egyre rosszabb lett és a végén inkább teljesen töröltem az életemből a személyt.Egyáltalán nem bántam meg hogy így tettem,de remélem neked pozitívabban fog alakulni!

Volt. A távolság miatt már csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, de előtte nagyon jó barátságban voltunk, személyesen. Egy idő után egyre többet beszélt magáról, egyre kevesebbet kérdezett rólam. Ha belekezdtem valamibe, csak "bólogatott", majd rögtön folytatta a saját mondandóját. Egy idő után beleuntam és nem hívtam. Ha ő hívott, meghallgattam, udvariasságból reagáltam a dolgaira, de beszélgetést nem próbáltam alakítani. Mondjuk fel sem tűnt neki, hogy csak egy-egy szóval reagálok vissza, annyira el volt foglalva magával :)

Viszont nálunk sajnos egy betegség, amit nem tudott legyőzni vetett véget a barátságunknak :(

Ugyanez volt, nálunk ez a kapcsolat tartott kb. 10 évig, amíg meghoztam a döntést, és leépítettem a kapcsolatot.

Nálunk úgy volt, hogy munkatársnők voltunk a múltban, elég jól összebarátkoztunk, aztán elkerültünk egymástól 100 kilométerre. Én emailben írni szeretek jobban, ő telefonálni szeret jobban, tehát ő hívogatott. Általában egy órán keresztül kellett hallgatnom, hogy vele mi történt, ő mit érez, mit gondol, két felnőtt lányát, lányaik anyósának a problémáit, mindent meg kellett hallgatnom. Szóhoz nem jutottam, nem is kérdés. A végén annyit mondott (de így, kijelentő módban), hogy "Nálatok minden rendben, kicsik-nagyok jól vannak." És ennyi. Még csak nem is kérdezte,hanem kijelentette, aztán elköszönt.

Ez ment évekig, átlag havonta egy ilyen egyórás hívás és ideömlesztés.

Elkezdtem úgy, hogy nem vettem fel, és vissza sem hívtam. Kb. egy éve semmi kapcsolat, de nem is hiányzik, ez már nem barátság volt, ez már belőlem csak kivett. Azt sajnálom, hogy nem előbb léptem meg.