Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Szerintetek kár sajnálnom...

Szerintetek kár sajnálnom ennek a barátságnak a végét?

Figyelt kérdés

Kicsit hosszú leszek. Tavaly ismertem meg neten egy srácot, aki valósággal a bűvkörébe vont a hízelgő szavaival, az állandó érdeklődésével. Olyan jól csinálta, hogy párkapcsolat és közelebbi barátok hiányában érzelmileg függőségbe kerültem tőle. Ő ezt pontosan tudta, mivel beleásta magát a pszichológiába. Aztán telt-múlt az idő, szívességeket kért tőlem, amiket rendre teljesítettem (például elvittem a kocsival az öccséhez vidékre, segítettem neki a Pestre való felköltözésében). Végig fogtam a kezét, mindig segítettem és támogattam. Ekkor már a legjobb barátomnak tartottam, pusztán azért mert ilyen jókat még senkivel sem beszélgettem és titkon vágytam egy igaz barátra. Folyton azt mondta imád engem, rendszeresen átölelt (engem a szüleim se öleltek át, hosszú ideje ő volt az első aki ezt tette) és még verset is írt a barátságunk tiszteletére. Aztán jött a színváltozása. Munkába állt és onnantól kezdve elég erőteljesen hanyagolt. Engem hibáztatott, hogy nem tudja a napjait megtervezni, azért mert egy párszor együtt ebédeltünk. Aztán nem írt, eltűnt, a netes barátnője előtt csak rosszakat mondott rólam, annak kérdésére azt válaszolta, nincs senki barátja, akivel elmehetne vásárolni, miközben többször volt, hogy együtt vásároltunk. Miután ez kiderült, csak annyit kértem, hogy a netes barátnőjének mondja már el az igazat. Ezt sem teljesítette. Ekkor kiborultam és az általam beígért laptopot nem adtam oda neki, mire azzal jött, hogy ne is keressem a továbbiakban. Én ezt nem bírtam ki és kibékítettem, kapott tőlem egy laptopot. Amikor megbetegedett, hazavittem kocsival a szüleihez. Aztán új munkásszállóba kellett volna költöznie, ami nagyon rossz helyen volt, ezért kerestem és találtam is neki albérletet, amibe anyagilag is besegítettem, hogy neki jobb legyen. Rengeteg munkámba telt, míg az albérletét berendeztem neki. Soha nem kértem pénzt semmiért, üzemanyagköltséget sem, ő nem is adott, még csak fel sem ajánlotta. Többször meghívtam ebédelni, néha érezte csak hogy vissza kell hívnia. Elmondta, hogy a tesója mennyire nem bír engem, erre csak annyit kértem, hogy szóljon az érdekemben, azt felelte kettőnk dolga, leszarja az egészet. Kiprovokált egy veszekedést, letiltott azon a használt mobilon, amit szintén tőlem kapott, és hab a tortán, feljelentett zaklatásért, miután próbáltam megbeszélni vele a dolgokat. Azt mondta beteg vagyok, a javaslatára kezdtem el pszichológushoz és pszichiáterhez járni. Erre visszavonta a feljelentését. Később kiderült, azért csinálta mindezt, mert az egyik haverját beköltöztette magához (érdekes akkor nem volt probléma hogy valaki állandóan ott van, nálam meg azzal jött, hogy a napi beszélgetések miatt nincs ideje semmire). Telt-múlt az idő. Mindig az járt az eszemben, lehet én nem vagyok elég jó. Hétről-hétre egyre többet tettem érte, mindennap hazavittem a munkahelyéről, kaját vettem neki. Majd megbeszéltük, hogy hétvégén, szombat este egy régóta tervezett és mindig halogatott programra elmegyünk. Aznap rám se írt, délután háromkor én kerestem. Ekkor mintha a szívembe kést szúrt volna, közölte, hogy egyedül akar maradni, nem jön. Ürügyként hozta fel, hogy a tesója akkor költözött hozzá, és minden nap vele volt (és akkor már a barátjával nem is kell találkoznia?), meg azt, hogy a szüleivel akar majd beszélni (utóbb kiderült nem is beszélt vele) és hogy fáj a torka (nekem egész héten fájt, mégis elmentem érte munka után). Kifakadtam és elhordtam mindennek. Másnap leteszteltem. Azt mondtam, hogy kórházba kerültem. Egyáltalán nem érdekelte hova, meg se kérdezte szükségem van-e valamire (ezt eddig se). Másnap újra kerestem, elmondtam, hogy hazudtam, nem voltam kórházban, mire közölte, hogy mivel nem mondtam igazat, nem bízik már bennem, különben is én gúzsba akartam őt kötni és rengeteg szorongást okoztam neki, ezért soha többet nem akar a barátom lenni. Pluszban megfenyegetett, ha újra keresem, feljelent zaklatásért. Azóta egyszer beszéltünk, közölte nem érez irányomban barátságot, nem érdekli mi van velem. Közben nekem meg hiányzik, mert volt kivel minden nap beszélgetnem, most meg magányos vagyok, a "barátaimmat", ismerőseimet mindig én keresem és közös programokat se tudok senkivel szervezni. Fáj az egyedüllét és az, hogy ennyi odafigyelés, energia, pénz befektetése után se tudtam igaz barátra szert tenni. Miközben más csak van, semmit nem tesz érte, ahhoz meg ragaszkodik. Fáj ez az igazságtalanság.


és azt mondta, ha a



2021. szept. 10. 12:16
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
73%

Kérem vissza az időt amit ennek az elolvasásával töltöttem.


Azért van ez mert egy palimadár vagy, sose volt ez barátság csak kihasznált. Másoknak azért van barátjuk mert nem tesznek meg mkndnen szt a másiknak és nem is elvárnás, mert érdekli őket a másik az ilyen fszokat meg mint a te "barátod" élből lepattintják, míg te ilyen idiótákra fecsérled az idődet.

2021. szept. 10. 12:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
100%

Ennyire nem szabad kihasználtatni magad. Oké, vannak barátságok, amikor bármit megteszünk a másikért. De azért észre kell venni azt, ha kihasználnak. Nekem is vannak olyan barátaim, hogy ha éjjel kettőkor telefonálnak, hogy segítsek, akkor ugrok és rohanok. De tudom, hogy ők is megteszik értem. Viszont az ilyen segítségkérés nem gyakori, sőt, szinte soha nem történik ez meg.

Például egyik barátom telefonált valamelyik nap, hogy ráérek-e délután, mert a fia nem tudja kivinni a reptérre, el tudok-e menni. Ráértem, persze, hogy mentem. De elfogadta volna azt is, ha nem tudom megoldani.

Vagy ha közös programot szervezünk egy hosszabb útra, és egy autóval megyünk, mindig megkérdezzük a másiktól, hogy mennyivel tartozunk benzin, stb.

Én már ott megszakítottam volna vele a kapcsolatot, amikor téged hibáztatott, hogy nem tudja miattad megtervezni a napjait.

Nem szabad ezt hagynod. Akkor inkább egyedül, mint egy ilyen ember "barátsága".

2021. szept. 10. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
80%
Egyharmadanal kiszalltam. Nem barat, a leltart nem olvasom vegig. Nem is volt az, de legalabb amig azt hitted, jolerezted igy magad. Onnantol, hogy a siramok kezdodnek elpazarolt ido, meg faradozas. Le kell szarni es nem felvenni barmit mond. De en nem is vagdalkoznek, csak elsetalnek.
2021. szept. 10. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:
34%

Fú, ezt még olvasni is félelmetes volt, nem hogy átélni. Mármint a barátodnak.

Itt nálad nagyon komoly bajok vannak, amit tényleg lehet, hogy a gyerekkori szeretethiány okozott. Ezt a Gyakori népe nem fogja tudni megoldani, járj tovább szakemberhez, talán segít. Sok sikert!

2021. szept. 10. 15:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:
80%
Ez sajna nem barátság, de elég tanulságos sztori. Nem lepődnék meg ha visszatérne, ha épp a bunkósága miatt a meglévő kapcsolatai cserben hagynák
2021. szept. 10. 20:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:
0%

Akkor ha megengeditek, most leírnám a történetet a barát szemszögéből.

"Neten megismertem valakit, aki először szimpatikus, segítőkész srácnak tűnt. Még költözködni is segített. Miután munkába álltam, már se időm, se energiám nem maradt arra, hogy napi szinten tartsam vele a kapcsolatot, de neki sajnos rajtam kívül semmi más emberi kapcsolata nem volt, ezért nem tudta elfogadni, hogy nem fogom az összes szabad időmet vele tölteni. A telefonomban turkált, számon kért, kivel mit írogatok. Többször próbáltam leépíteni, először szép szóval, később veszekedve, aztán tiltással is, de annyira szánalmasan nyomult, annyira mindent megtett, csak hogy megtartson, hogy a végén mindig megsajnáltam, és adtam neki egy új esélyt. Egy esetben már annyira nem értett a szóból, hogy kénytelen voltam a rendőrségen feljelenteni. Ezt visszavontam akkor, amikor megígérte, hogy kezelteti magát. Ez sem használt, féltékenykedett a barátaimra, számon kért, ha valakivel több időt töltöttem, mint vele, nevetséges módokon hazudozott nekem, meg tesztelgetett, hogy érdeklem-e, pedig én már semmit nem akartam, csak hogy végre szálljon le rólam. Most úgy tűnik, talán megértette, remélem így is marad, különben tényleg fel fogom jelenteni."

Őszintén szólva én is kiakadnék, ha olyan emberbe botlanék, mint a Kérdező, aki több, egyértelmű felszólítás után sem hajlandó békén hagyni. Ez már tényleg zaklatás, amivel akár a rendőrségnek is lehet dolga.

2021. szept. 10. 21:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 A kérdező kommentje:

Kedves 6-os válaszoló!

Nem voltál ott, ez csak mind feltételezés, amit leírtál.

Addig jó voltam, amíg segítséget kért tőlem és segítettem is neki? Csak azután voltam szar, amikor már nem volt rám szüksége és eldobott mint egy szemetet? Másra volt ideje, csak rám nem. És végig hitegetett, megígért programokat, amiket lemondott. Egy csomó sérelmet lenyeltem neki. Beteg állatnak, csicskának nevezett, ezért is megbocsátottam. Túl sokat megengedtem neki. És még ő jelent fel, amiért számon kérem a hitegetéseiért? Tudod mit? Jelentsen fel, állok elébe! De az a jegyzőkönyv több oldalon tele lesz azzal, hogy mi az amit nekem köszönhet és miért nem érdemlem meg azt a bánásmódot, ahogyan kezelt. A semmiből emeltem fel és amikor már nem kellek, eltaszít. 28 éves korában állt csak munkába, addig 10 éven át élősködött a szülein. Én állítottam őt talpra. Így kicsit más a szitu, nemdebár, kedves 6-os válaszoló!

2021. szept. 10. 21:23
 8/15 anonim ***** válasza:
0%

Nem más a szitu. Csicskának nevezni a másikat önmagában még nem bűncselekmény, a nyomatékos felszólítása ellenére nem békén hagyni viszont az. Az, hogy te hagyod, hogy így bánjanak veled, ha a századik lemondott program után százegyedszerre is odamész hozzá, meg az összes pénzedet rá költöd, az nem a lelki nagyságodat bizonyítja, hanem azt, hogy végtelenül, talán betegesen nincs önbecsülésed. Ezt viszont nem neki kell megoldania.

Mindannyiunkkal előfordul, hogy valaki lepattint, lemondja a programokat, másokkal van inkább stb. Igen, ez baromi rosszul tud esni, szomorkodunk miatta, de egészséges ember veszi a jeleket, és nem teszi ki magát több megalázó helyzetnek, hanem addig tovább lép, amíg ezt emelt fővel teheti.

Ha továbbra sem hagyod békén, és a letiltás, kérés ellenére zaklatod, nem fogja a rendőrséget érdekelni, hogy "mi mindent köszönhet neked."

2021. szept. 10. 21:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 A kérdező kommentje:
És még valami. Három álmát valósítottam meg: saját albérlethez juttattam (a lakást én találtam + a teljes kauciót én álltam); mindig vágyott egy elektromos zongorára, a fele összeget kifizettem neki (különben esélye se lett volna belátható időn belül megvenni); és kapott tőlem egy laptopot, hogy a szabadidejében játszani tudjon (mindig erre vágyott). Ilyen szemét barát volt ez a kérdező. Cserébe csak azt reméltem, hogy a szabadidejétől függően tudunk beszélgetni. Tesónak hívott, családtagként is kezelt. Miért is ne beszélgethettünk volna? Túl nagy elvárás volt a részemről?
2021. szept. 10. 21:35
 10/15 A kérdező kommentje:
Ha tízszer jelent fel, az se érdekel. Akkor is elmondom neki, hogy egy mekkora utolsó szemétláda görény, aki elhiteti, hogy a barátja, ezáltal érzelmi függőségbe taszítja, majd kihasználja a másik embert. Ha pattintani akart, miért fogadta el a pénzemet? A pénzem jó volt csak én nem?
2021. szept. 10. 21:38
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!