Miért csalódok állandóan mindenkiben? Én bennem van a hiba?
Sziasztok! Az előbb egy üzenet miatt egyszerre 2 emberben is csalódtam, mivel rájöttem, hogy valójában csak akkor kellettem nekik amikor éppen unatkoztak, meg nem volt kivel lenni. Most hogy már van, soha nem hívnak. A barátaim sem írnak nekem egész nyáron, én írtam legtöbbször. Családtagjaim, anyám kívül, senkit sem érdekel ha egyedül kell itthon lennem. Apám is nyugodtan teszi a dolgát, pedig anya kér5e, hogy jöjjön hozzám, hogy ne legyek annyit egyedül, de állandóan az volt a válasza, hogy : már nem óvodás, otthon tud maradni egyedül pár órát.
A tesóm is ezt csinálja.
Tényleg itthon tudok maradni egyedül, nem várom annyira el tőlük, hogy mindig velem legyenek meg minden, de az a baj ha rajtuk múlna, és anya nem szólna nekik, őket teljesen hidegen hagyná ha akkor amikor anya dolgozik egésznap egyedül lennék itthon...
Szerintetek bennem van hiba? Igaz ezt ti nem nagyon tudjátok így megmondani ismeretlenbe... De már komolyan nem tudom.
Aki válaszol annak előre is köszönöm. <3
Apukád nagyívben leszr téged és mindenki, akinek nem vagy fontos. A barátaidat meg tudod válogatni, a rokonaidat nem.
Az, hogy nem megfelelő barátaid vannak arról te tehetsz. Válogasd meg jobban őket.
#2
Mindig leszrt. Sosem voltam neki annyira fontos szerintem.
Lehet, hogy én tehetek róla, de örültem neki, hogy végre nem egyedül kellett a szünetekben üldögélnem, ezért bárki megfelejt, még akkor is ha tudtam, hogy csak azért van velem mert a másik barátja beteg vagy ilyesmi.
Van az embernek egy elképzelése, elváreása a másikkal szemben, ez többnyire nem jön be, mert az ember mindig változik.
Én nemrég tanultam meg, közel a 40-hez, hogy: lehet bárki okos a számtechben, vagy nagyon is érthet a vallási témákhoz, de ettől még ember marad ő is, nem több.
Szóval ha ezt elfogadod, akkor nem fogsz csalódni.
#4
17.
#5
Soha nem voltak szerintem nagy elvárásaim.
Most ezt annyira nem értem igazából. Nem értem ezen mit kéne elfogadnom. Meg ha megnézed a példákat amiket felhoztam látod, hogy ga ilyenek történnek azt valószínűleg egy csalódásnak könyvelem el.
Hasonló szituban vagyok én is. Már nincsenek nagy elvárásaim az emberek felé, csak a nagyon alapok, és még így is csalódnom kell bennük. Csak az a szomorú, hogy olyan emberekben is, akiket meg ráadásul régebb óta is ismerek..
Valahogy én mindig többre értékelem a másikat, mint ők engem.
Én viszont magamat okolom ezek miatt. Nem vagyok kellően határozott, régebben én voltam a "bocs, hogy élek" megtestesítője, kicsit még mindig, de már javítani kezdtem ezen. Szóval olyan érzést keltettem másokban, hogy azt érezték: nekik velem szemben mindent szabad, úgyis elnézem. Aztán eszerint is cselekedtek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!