Miért jönnek elő állandóan általános iskolai emlékeim, amikor lassan 30 éves leszek? Másnál is van így?

Az a helyzet, hogy általánosban kb. 6. osztályig nagyon jóban voltam az osztályommal, és ez így is maradt volna, ha a szüleim akkor kivettek volna abból a suliból (szinte minden okos szülő ezt csinálta, valahogy tapasztalat volt, hogy azután elromlanak az osztályok). Utána ahogy kamaszodtunk, egyre balhésabb lett az osztály, és ott találtam magam, hogy egy normális barátom se volt. Klikkesedtünk, és én nem tartoztam sehova, gyakorlatilag összevesztem mindenkivel.

Tudom, hogy nevetséges, de már több mint 10 év eltelt, és még mindig úgy érzem, hogy egy űr van bennem emiatt. Azóta rengeteg embert ismertem meg, végigjártam egy gimit és több egyetemen is tanultam, de az általános iskolai osztályom így visszagondolva olyan, mintha a családom lett volna, bármilyen hülyén is hangzik ez. Más is járt már így? Hogy rosszul vált el tőlük, mégis nagyon hiányoznak neki? Talán azért érzem így, mert ők azok, akik láttak gyerekkoromtól kezdve.