Miert szívom meg a "legjobb" barátokkal?

A baj ott van, hogy legjobb barát címeket aggatsz emberekre. Pedig ilyen nem létezik. Felejtsd el, ne emelj mást piedesztara, tanuld meg, hogy kívülállók nem olyan fontasok, emberek jönnek-mennek az életedben. Ismerek pár embert, mindenféle korcsoportból, zöme nálam idősebb, egyik se "tart" legjobb barátot.

Az emberi kapcsolatok idővel megkopnak, aztán csak sírás-rívás lesz belőle.

A párod a fontos meg a gyereked, ha lesznek. A többi max közelebbi, távolabbi ismerős.

Előző hozzászólók elég negatívan látják a dolgot. Meg tudom érteni és bizonyos tekintetben igazuk van.

Jó ha van legjobb barát. Kibeszélni a dolgokat, segíteni egymásnak. A mi baráti társaságunk középiskolában, 9.-ben verődött össze. Ennek már lassan 8 éve. Azóta 2 ember kiesett, mert 14-15 éves korunk óta azért sokat változtunk és nem volt már sok közös bennünk. De 4-en még azóta megvagyunk. Azóta egyetemisták/dolgozó emberek lettünk, de rendszeresen beszélgetünk, összeülünk. Tudom hogy számíthatok rájuk és ők is rám. Nem egyszer segítettünk egymás munkájában, egymás házait segítettünk felújítani, rengeteg közös program, anyagilag is segítettük már ki egymást, egyiküknek a videóiban is besegítek. De a legtöbbet mégis az számít, hogy vannak akik meghallgatnak és akikkel el lehet beszélgetni. Akármi volt eddig, mindig meg tudtuk beszélni és közös erővel túl lépni rajta.

Kell a néha a magány az embernek, ez tény. Mindenkinek vannak pillanatai amikor csak ki szeretne kapcsolni és nem foglalkozni senkivel, semmivel. De egy baráti beszélgetés, egy közös sörözés meccsnézés vagy olimpiai szurkolás közben számomra olyan élmények amiktől érzem, hogy élek és jó érzéssel tölt el, hogy van ezt kivel megosztanom.

Rossz embereket fogtál ki barát célpontnak, ez előfordul. Kerültem már bajba "barát" közbenjárásával és annak idején bullying is ment szintén egy "barát" közbenjárásával. Érthető a csalódottságod, én is ezt éreztem akkor. De az, hogy keresel barátokat, arról árulkodik, hogy valamennyire társasági lény vagy, ezért úgy gondolom, ha arra adnád a fejed, hogy neked nem kellenek barátok, előbb utóbb a magány nagyobb gondot jelentene számodra mint egy kamu barát. Ne add fel :) Nem kell ráakasztani egyből senkire a legjobb barát jelzőt, nem kell mindenkiben a legjobb barátot keresni. Kifogtál 2 gyökeret. Jó ásó mit csinál? Odab.sz neki az ásóval, aztán halad tovább, neked is ezt kell tenned(átvitt értelemben persze ;D)

Ha látsz számodra szimpatikus embert, beszélgess vele. Ismerd meg, de adj időt arra, hogy kitudódjon legjobb barátnak való alapanyag e. A mi bandánknak pl. 2 évbe telt mire azt mertük mondani, hogy legjobb barátok vagyunk. A balul sikerült próbálkozásokkal pedig tapasztalatot gyűjtesz, amit felhasználhatsz arra, hogy kialakíts magadban egy belső értékrendet azzal kapcsolatban kit szeretnél közel engedni magadhoz :) Szurkolok!

"Előző hozzászólók elég negatívan látják a dolgot. Meg tudom érteni és bizonyos tekintetben igazuk van."

Egyáltalán nem látjuk negatívan.

Hiszen nem azt mondtuk, hogy soha senkivel ne barátkozzon. Csak hogy ne akarjon mindenképpen "legjobb barát" címet kiosztani, kiemelni valakit. Mert pont ezzel tolja túl a szekeret.

Nyilván tök jó, ha vannak emberek akik ott vannak, akikre támaszkodhatsz.

De mint ahogy te is mondtad, van, hogy valakik kiesnek a társaságból, mert változunk. De ezek a barátságok szerintem pont attól működnek, hogy élitek az életeteket, és mellette ott tudtok lenni ha kell. Vannak közös összeülések, közös programok. És benne van a pakliban, hogy időnként változunk és új barátokat kell keresni.

"Nem kell ráakasztani egyből senkire a legjobb barát jelzőt, nem kell mindenkiben a legjobb barátot keresni."

Na pont ezt mondtuk. Hogy hagyni kell szimplán csak alakulni a dolgokat.