Más is érzi úgy, hogy a COVID óta nem talál vissza az emberekhez?

És akkor megint jön a sablon duma; az igazi barátok ezzel nem mennek el, csak azok akik kamuk🤷🏼‍♀️

Nem.

Igen. Nekem is fura nagyon és rossz érzés. Tulajdonképpen csak előre lebeszélve, szervezetten tudok emberekkel találkozni, legfőképpen ugye a barátaimmal (de velük sem egyszerű összehozni időben és térben, pl. sokakkal egyáltalán nem is tudtunk személyesen találkozni addig, amíg tartottak a korlátozások mert az ingázás időben nem fért volna bele a távolság miatt, de nem voltak nyitva szálláshelyek sem). Viszont azok a hétköznapi kontaktok hiányoznak, amikor csak szimplán emberek között voltam, random szembejött velem x ember az utcán, a buszon tolongtunk vagy leült mellém valaki, a boltban váltottunk pár szót a pénztárossal stb. Nekem ez most mind nincsen meg igazából, mert hazaköltöztem a szüleimhez vidékre, otthonról tanulok és dolgozom, az utcák itt alapból teljesen kihaltak stb., tehát nem nagyon találkozom másokkal és kb. olyan mintha teljesen el lennék szigetelve a világtól. Én már nagyon várom és bízom benne, hogy a félév jelenléti oktatással induljon, visszaköltözhessek, bejárhassak az egyetemre, eljárhassak ide-oda. Nekem ez már nagyon hiányzik.

Nyilván ha egész napodat otthon töltöd bezárva, otthon vagy szabadságon, otthon vagy pihenésképpen, otthon vagy munka közben akkor egyértelmű, hogy nem fog túl sok inger érni. Ez vírushelyzettől független.

2-es vagyok, miért lettem lepontozva? Hozzám szólt a kérdés, válaszoltam, és le lettem pontozvan. dafug.

Sosem találtam magam az emberek társaságában. Kifejezetten jól esett a covid.

A covid óta az én életem jobb lett. Mások meghaltak, én meg elveszítettem egy jó nővel a szüzességemet, meg ott tartok, hogy albérletben fogok élni pesten ezzel a nővel, szóval a covid óta nekem csak jobb lett.