Vajon valójában a barátaim?

Kilencedik óta ismerem, már az első hetekben jól egymásra találtunk, hogy könnyebb legyen követni Vízesnek fogom nevezni. Vízes rengeteg engem nem érdeklő témáról beszél nekem állandóan,mindig válaszolok és érdeklődök hiába nem érdekel a dolog, de az én témáimra jó esetben érkezik egy félmondatos válasz, hiszen ő utálja a történelmet illetve az irodalmat, amikről én nagyon szeretek beszélni, de nekem muszáj válaszolnom a kpopos dolgokra, mert késztetést érzek rá, valamint nem akarok bunkó lenni. Tudni kell rólam, hogy nagyon kis érzékeny vagyok, a pszichológusok szerint depressziós, nem nagyon szeretném magamba tartani a dolgokat, nehogy baj legyen, tehát megpróbálok vele beszélni a gondjaimról, de ő szintén nem nagyon akar rájuk válaszolni, mert állítása szerint kínosan érzi ha valaki szomorú a jelenlétében, ha válaszol is bármit egyből a saját életére tereli a témát. Az életemben fontos szerepet játszik az iskola, szinte teljes mániákusan maximalista vagyok, ezért mindig zaklat engem, hogy hülyeség tanulni tök felesleges, és hogy ő tanulás nélkül hármas-negyss tanuló. Egyfolytában azt hallgatom, hogy ő milyen tökéletes, ami miatt szégyen vagy nem szégyen kicsit kisebbségi érzetem van. Állítása szerint minden problémája nagyobb, mint az enyém. Van egy másik legjobb barátnője, akiről egyfolytában áradozik, mintha a világot megváltó Isten lenne, egyfolytában azt hallgatom milyen jó barátok. Néha csak elolvassa az üzeneteim, deha én nem válaszolok neki egy órán belül akkor már kész III. Világháború van. Bődületesen lusta, a legtöbb házit elkérik tőlem. Nem szereti a magyarokat egyfolytában a magyar mentalitással jön, ami engem nagyon kellemetlenül érinti, mert nagyon szeretem a hazánkat, valamint véleményem szerint máshol se jobb a helyzet. Rengetegszer hangsúlyozta, hogy nem szereti a túl cuki embereket, majd bemondja, hogy én is olyan vagyok, mint egy angyal. Azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, minden fiút, aki érdeklődik irántam elzavar.