Valójában nincsenek is barátaim?

Nezd, en szemely szerint elegge maganyos farkas vagyok ami azt illeti rengeteg baratom van, de ha nem hivnak kb elvagyok magamban. Sokan ilyenek. Szerintem nem leszarnak csak mindenki eli a vilagat. Foleg egy parkapcsolatban... foleg 25 felett.

Mar nem vagyunk tinik. Az elet nem mar csak a baratokrol es haverokrol szol. Anno nekem is arrol szolt, de mar igazabol nem erdekel.

30 felett meg deplane. Komoly dolgok erdekelnek, konyvek, a szakmai karrierem stb.

Az emberek csak farasztanak szvsz.

Mára sajnos ez lett az általános, kérdező. Mindenki elvan magában. Megy, ha hívják, de ő maga egy fűszálat sem mozdít.

Én az idősebb generációhoz tartozom, és azt látom, hogy míg nekünk a barátság fenntartásának elősegítő eszköze lett az internet, a fiatalabbaknak a barátság pótlásának eszköze.

Kedves Kérdező Lány!

Miquel nagyon is fején találta a szöget.

Hát ezt a kort éljük. Régebben minden másként volt. Amikor még se nyomkodni való mobil teló, pláne meg amikor még TV se volt...

Gondold csak el. Az emberek, de a fiatalok is főleg a játszótereken, grundokon, parkokban, klubokban, előadásokon, táncházakban, színházban találkoztak, s rendeztek maguknak valami elfoglaltságot. Sokkalta személyesebbek és élőbbek voltak a kapcsolatok. Hisz nem video-telefonon integettek egymásnak, s nem szelfiket küldözgettek...

- "Látjátok-e haverok, ismerősök... milyen jó nekem itt a Bahamákon!!" - ugye! Oszt mindenki csak löki oda a LIKE-ot, miközben egészen más is járhat a fejében: - Nahát... de burzsuly, neki még erre is futja... Nekem miért nem?-

Ha szemtől szembe állunk, ülünk egymással, ha valódi a kommunikáció, ott nem igazán lehet színlelni. A szemünk, mozdulataink, nem verbális test-beszédünk sokkalta többet elárul magunkról, mint ha csak szavakban áradoznánk, hogy - jajj, de szép vagy! De csini vagy! Óhhh... milyen jól áll ez a cucc neked! - ésatöbbi...

Dehát az igény régen is meg volt... mind a társalkodásra, mind pedig a barátkozásra is. Csak az eszközök, műszaki lehetőségek változtak igen nagyot azóta. És nem feltétlenül kedvező irányban, ha a fiatalokat nézzük, hogy mily gyorsan kopnak ujjbegyük, netán a műkörmük...

Valójában nem rontasz el semmit. Csak még nem találtad meg azt a barátodat, akivel képes vagy egy húron pendülni. De, ne csüggedj, s ne add fel. Keresd! És előbb-utóbb megtaláljátok egymást. És akkor már azt sem fogod tudni megállapítani, hogy most Te találtad meg Őt(-ket), vagy Ő(k) téged. De, ennek sincs is igazán jelentősége. Mert ez mindig kölcsönös.

Ha viszont zsinórban úgy érzed, hogy te találsz valakit, aki neked fontos, de fordítva nem érzed, hogy így lenne... nos ne csüggedj akkor sem. Hanem engedd el. Hagyd menni az útján. És ne erőltesd. Így több időt és lehetőséget teremtesz önmagad számára, hogy megtaláld azt, aki majd szintén megtalál téged. Mert nem vagy egyedül. Érted?

Az ERŐ legyen Veled!