Hogy lehet megmondani egy kisbabás anyukának, hogy foglalkozhatna többet a férjével? Mi a helyes döntés?

Egyik legjobb barátnőmről van szó. Sokmindent megbeszélünk, de ő a férjével való kapcsolatát illetően mindig egy kicsit "prűd" volt, minket, barátnőit sem avatott be annyira a részletekbe.

8 hónapos a babájuk.

A férjével én is jóban vagyok, eddig barátoknak gondoltam magunkat. Viszont megcsókolt a hétvégén, konkrétan letámadott... Én visszautasítottam, ő ezen felháborodott és elkezdett nekem panaszkodni, hogy a házasságuk mennyire szörnyű, télen voltak utoljára együtt és hogy semmi izgalom nincs otthon, a barátnőm nonstop a gyerekkel van és már együtt sem alszanak, szerinte fel sem tűnne neki, ha éjjel eljárna máshová. Mind a ketten ittunk, úgy éreztem, hogy ez az alkohol miatt tört fel belőle. Mert amúgy ők tipikusan az a "tökéletes, boldog család" kívülről.

Fiatalok (26-27 évesek), jól élnek, most építkeznek, barátnőm mondta, hogy 1-2 éven belül szeretnének még egy gyereket. Nekünk úgy tűnt, hogy nincs közöttük probléma. Másnap is beszéltem a férjével, elmondta, hogy sajnálja az előző este történteket, de régóta tetszettem neki és úgy érezte, hogy "most, vagy soha". Mondtam, hogy én semmilyen kapcsolatban nem szeretnék harmadik fél lenni, nemhogy az egyik legjobb barátnőmében... Normál körülmények között azt mondtam volna, hogyha ennyire sz_r, hát váljon el és éljen úgy, ahogy szeretne. Viszont a házasságukban ő az, aki hazaviszi a pénzt, az építkezést is az ő szülei finanszírozzák, az ő lakásában laknak. Ha elválnak, a barátnőm költözhet vissza a szüleihez, mert egyedül nem bírna megélni, gyereket nevelni és fenntartani egy otthont, háztartást.

Ezért próbáltam a férjével azt erősíteni, hogy beszéljen erről otthon, hozzák helyre, akár járjanak el párterápiára és azt felejtsük el, ami közöttünk történt. Mondta, hogy igen, ez lesz a legjobb és azt hittem, hogy ezzel az én részem le is van zárva. De nem, azóta is írogat, keres, találkozni szeretne. Azt mondja, hogy nem nyomulna, felfogta, amiket mondtam, de senki mással nem tud annyira felszabadultan beszélgetni, mint velem és hogy ő már annyival is megelégedne, ha heti egyszer egy kávéra találkoznánk, vagy eljönne.

Szerintetek hogy lehet finoman megmondani egy anyukának azt, hogy a gyereke mellett van egy férje is?

Ezt az egészet, ami történt, nem szeretném neki elmesélni. De azt sem akarom, hogy úgy jöjjön le, mintha én kérés nélkül beleszólnék az ő házasságukba.