Jogosan haragszom a barátaimra? Mit tennétek a helyemben? Hogyan tudnék új barátokat szerezni?

Van két gyerekkori barátom, óvodás korunk óta barátok vagyunk. Az utóbbi egy évben viszont összesen egyszer találkoztunk személyesen és talán kétszer tudtunk normálisan beszélgetni videócsetelve. Csak írásban szoktunk beszélni szinte naponta, de igazából mindenki leírja, amit éppen akar és ennyi. Nyilván ők is tanulnak/dolgoznak, ott a család, barátok, egyiküknek van kapcsolata, otthon is van teendő, egyedül is akar lenni az ember, ott a járvány is stb., ezt mind megérteném, de már egyszerűen túlzásnak érzem. Mindig van valami indok vagy kifogás, ami miatt éppen nem alkalmas. Többször felhoztam nekik különféle programokat, de tényleg mindenre kivétel nélkül nem volt a válaszuk. Sokszor az az indok, hogy nem érnek rá, elfoglaltak, tanulni kell stb., de közben saját maguk is elmondják, hogy minden mással foglalkoznak és minden másra van idejük csak rám nem. Ráadásul egy városban élünk egymástól pár utcányira, tehát bármikor megtehetnénk, hogy csak összefutunk vagy átmegyünk a másikhoz egy-két órára, nem nagy idő- vagy pénzigényes dolgokról van szó. Sokszor előhozzák azt is, hogy a vírus miatt nem lehet, félnek és veszélyes, de közben ugyanúgy járnak emberek közé, boltba, dolgozni, rokonokhoz, más barátokhoz. Legutóbb azért haragudtam meg, mert elhívtam őket a szülinapomra és természetesen nemet mondtak a szokásos dolgokra hivatkozva (nincs idő, tanulni kell, vírus van), majd kiderült az egyikük másnap elment valaki másnak a szülinapjára, a másikuk pedig kirándult valakivel. Vagy említhetném azt is, hogy már 3 hete(!) megbeszéltük, hogy videócsetelünk egy nap, de aznap már jött, hogy most el kell mennem boltba, pont most írt az XY, most vacsorát kell készítenem... szóval nem lett abból sem semmi. Viszont, ha esetleg nem írok a közös csoportba vagy nem reagálok az üzeneteikre, akkor keresnek, írogatnak, hívogatnak, hogy mégis mi van velem, miért nem vagyok képes válaszolni. Engem ez már zavar, mert nekem fontos lenne, hogy a barátaimmal tényleg normálisan tartsam a kapcsolatot, beszélgessünk és találkozzunk, pláne ebben az időszakban. Rajtuk kívül nincsen hozzájuk hasonlóan közeli barátom, de most ugye eleve nem járok sehová és szinte nem is találkozom senkivel, magyarul nincsen szociális életem. Fogalmam nincsen, hogy hogyan tudnék mondjuk új barátokat szerezni, tehát gyakorlatilag csak ők maradtak.

22/L