Hogyan ne legyek mérgező a legjobb haverommal? Pszichológus segíthet?

Mindketten 21 évesek vagyunk, fiúk. Maradjunk annyiban, hogy szegény egy selejtes ember, életképtelen és lábtörlőnek használom, akivel úgy beszélek, mint ahogy a kutyával se. 2019 elején egy internetes játékban találkoztam a mostanra így lett legjobb haverommal. Azóta minden este beszélünk este 6-tól hajnali 4-ig. Ami miatt már rosszul érzem maga, mert én erőltettem rá, sőt elvárom, hogy egész nap velem legyen. Mindig puncinak hívom, amikor előbb akar el menni aludni, azt mondom neki, hogy a normális emberek kőkemény éjjeli baglyok és követelem, hogy mindenki az én bioritmusom kövesse a baráti társaságomból. Amikro azt mondja ő, hogy "megyek aludni" éjjel 1-kor, megtiltom neki, annyit mondok, hogy "Nem, maradsz" mint a kutyának üvöltenék. És ő behódol. Konkrétan rabszolgatartója vagyok úgy érzem, és ez nagyon jó érzés. Szóval láthatjátok, hogy mennyire mérgező vagyok. Rajta kívül minden barátom és haverom lelécelt (vele együtt 20 emberrel hoztunk létre egy társaságot 2 éve, mindenki továbbált, amit árulásnak tartok, ha valaki nem foglalkozik velem 2 napnál hosszabb ideig, van hogy idegből kivágom a szerveremről, mert egy snitcher áruló). Ha új emberekkel ismerkedünk meg, 1 hét után eltűnnek, mint a kámfor, mert velük is úgy akarok bánni, mint ezzel a szerencsétlennel. Ez sajnos nagyon idegesít és még toxicabb leszek haverommal. Minden is frusztrál. Főleg mivel béna midnen játékban én meg profi a legtöbb játékban. Nem tudok veszteni, ha meg vele játszok, vesztek és derankolok. Ilyenkor üvöltözök vele, torkom szakadtából. Folyton fenyegetem szegényt, öngyilkosságra is buzdítottam sokszor, hogyha nem tud játszani akkor mi a fenének él, életképtelen selejtnek hívom napi 50 alkalommal is akár. De kötődik hozzám, nem tud nélkülem élni. Mint valami Stockholm szindrómás. Én magam csak a videojátékokkal töltöm mindennapjaim, nem dolgozom, nem tanulok (csak alibiből, így élősködöm az egyik elvált szülőmön). Szóval nagyon durván lelki terrorizálom. Lelki szemeteskukának is használom, én leírom neki, hogy mi történik velem a na 24 órájában, de az ő története pont nem érdekel. Ha ignorálja az írásom, csak jobban fenyegetem és mérgezően szembesítem, hogy milyen rossz ember, milyen rossz barát. Erőltetem, hogy azt játszuk, amit ÉN diktálok neki. Arról szó sem lehet, hogy nemet mondjon, kötelező megvennie azt, amit én kérek tőle. Ha nem veszi meg, akkor hónapokig kérlelem minden nap, amíg ezzel is be nem hódol. Szó sem lehet arról sem, hogy azt játszuk amit ő akar, mert pocsék az ízlése és csak az én ízlésem a normális. Mindenért bullyzom és követelem, küzdök érte, hogy mindenből egyezzen a véleménye, addig traktálom az agyát, amíg át nem konvertálódik teljesen mindenről is a véleménye. Addig bántom, amíg nincs így. Menekülni nem hagyom. Nem viselem el, ha más emberrel játszik helyettem. Áldozatszerepet vállalok ilyenkor és azt traktálom neki, hogy ő ignorál, bántja az érzéseim és úgy bánik velem, mint a szeméttel. Szóval extra mérgező és csökönyös ember vagyok. Ezen pszichológus segíthet?