Egy 50-hez közeli férfivel szeretnék legalább kommunikációs kapcsolatot létrehozni,de ő nem hajlik erre,azt mondta,hogy neki így jó,ezt szokta meg.... Se gyerek,se barátok semmi,próbálom vele,de semmi reakció....????

Ha ő így jól érzi magát, miért erőlteted?

Hát ez nem lesz egyszerű kör. Saját magamból kiindulva mondom ezt mert én is nehezen megközelíthető vagyok. Idő kell mire bizalmamba tudok fogadni valakit. Az embereknek mindig a cselekedeteit figyelem nem a szavait. Mondani bármit lehet. Az általam legnagyobb rohadéknak tartott emberek is a saját maguk szemében nyilván értékes,jóravaló személyek. Szóval a szavak csak onnantól érdekelnek ha az illető már a tetteivel bizonyított nálam hogy megüti az erkölcsi mércémet. Minél több pofont kapott valaki az élettől annál nehezebben tud nyitni mások felé és annál nehezebben tud pozitívan tekinteni a jövőbe.A hitét aláássák a rossz tapasztalatok. A másoktól való elzárkózás a legtöbbször azért van mert az illető meg akarja kímélni magát az újabb csalódástól. Ha tudsz valamivel hatni az illető érzelmeire akkor feltörhető ez a burok, de számíts arra, hogy ha ez sikerül is, az illető még sokáig vissza-vissza fog bújni a csigaházába. Mert azt már megszokta. Az a komfortos, az nyújt biztonságot, elrejt, eltakar, lepattan róla minden. Azt kell elérned valahogy hogy az illető rájöjjön arra hogy a falak mögött az élet napfényes oldalán az élet tartogathat számára annyi jót amiért megéri kockáztatni egy újabb sérülést.Én azt mondom, hogy neked kellene megnyílnod először. Ha látja azt hogy te fel mered vállani a gyengeségeidet, akkor talán ő is erőt meríthet a te bátorságodból. Az ember nem a magányra van teremtve, mindig oka van annak ha valaki hosszú ideig egyedül van. És minél tovább tart ez az időszak annál mélyebbre tud süllyedni az ember ebben az érzésben és annál nehezebb lesz kijutni ebből a gödörből. Ha éveken át nincs senki aki legalább egy kötelet odadobna az illetőnek amibe belekapaszkodhat, akkor nem kell csodálkozni azon ha már nem is vár senkitől semmit ez az ember. Én azt mondom, hogy ne erőltesd nagyon a dolgot mert abból szinte biztosan teljes elzárkózás lesz. Apró kedvességekkel, figyelmességgel talán juthatsz valamire,szerintem viszonozni akarja majd a kedvességedet és ebből talán elindulhat majd valami. Talán. De ne lepődj meg azon sem ha nem tudsz vele egyről a kettőre jutni. Van az a pont amin túl az ember már csak egyszerűen az üres létezésre vágyik és nem vár már semmit az élettől.

Bar nem otveneves ferfi vagyok, de egy joindulatbol durvan zaklato ismerost, miutan szo szerint leirtam, kimondtam, hogy nem akarok beszelgetni vele, letiltottam.