Hisztek az IGAZ barátságban ?

Igen, hiszek benne. Nem a mai, a virtuális haverságokban, hanem az gazi barátságokban. Nekem három gyermekkorból átívelő barátság kíséri az utamat, s noha az élet messze sodort minket egymástól, családunk van, s olykor évtizedekig nem találkozunk személyesen, mégis megvagyunk egymásnak, és ha valamelyikünk bajba kerül, mindent félredobva sietünk a segítségére.

Manapság ilyen barátság legfeljebb a tűzoltók, vagy a kommandósok között szövődik, akik ismerik az egymásra utaltság magasztos érzését.

Valóban hiszek benne, csak nekem még nem volt.

A suliban vannak az osztályból barátaim, de ők

nem olyanok, hogy több éve feljárunk egymáshoz, max 1x volt nálam. Azt az érzést nem igazán ismerem, hogy IGAZI barátság. Talán

egyszer az életemben lesz még.

Elméletben hiszek benne, a valóságban viszont szerintem nagyon ritka az ilyen. Ahogyan idősödünk, egyrészt változunk, másrészt lesznek dolgok (munka, család stb.) amik sokkal fontosabbak, mint a barátok. Ez nem azt jelenti, hogy a barátok nem fontosak, hanem hogy egészen máshova helyeződik a hangsúly, és nem lehet végig ugyanolyan mély kapcsolatban maradni.

Emlékszem, amikor édesanyámat kb 35 éves korában cserben hagyta az a barátnője, aki akkor már évtizedek óta mellette volt. És milyen érdekes az élet, hogy engem is ugyanannyi idős koromban "ejtett" a gyerekkori barátnőm. Valószínűleg lehet valami a harmincas éveink közepén, amiért ezek a dolgok pont akkor történnek.

Nem a keserűség beszél belőlem, vannak barátnőim most is, de nem várok el tőlük többet, mint hogy itt és most jelen legyünk egymásnak. De nem osztok meg velük mindent, ők se velem, és nem hiszem, hogy a kapcsolatunk a sírig ki fog tartani.

Néha azt hiszem igen, hiszek. Aztán mindig bekavar a "nemi" kérdés.

Sokan azt hiszik, nincs férfi-női barátság, és megmérgezik a kapcsolatotokat.

Én nő vagyok. Már gyerekként is két fiú barátom volt. Huszonévesen megint másik két férfibarátom lett, imádtuk egymást, az életemet is rájuk bíztam volna. Na ott az egyik férfi új nője vetett véget a barátsághármasunknak. És így tovább.

De jellemzően a férfi-női barátságot, egy másik nőci veri szét, nem egy másik férfi...

Ezek a nők jönnek a szokásos dumával: jaj de hát szingli, biztos szerelmes beléd... na ez akkor se zavarja az ilyen új belépőket, ha van valakid, vagy tényleg hármasban vagytok barátok. És rendszerint itt véget is ér a dolog. Márpedig utána gondolkozhatsz, tényleg igazbarát volt az ilyen?

Barátnőim kevesebben voltak. Egy volt, akit jóbarátnak tartottam, de mégis inkább takarított, minthogy bekísért volna a kórházba amikor bokainszalag szakadásom volt. Már ez hátra vetette a kapcsolatunkat. De ami igazán végéhez vezetett az a szex. Ki akartam próbálni nővel, ő is. Élveztem, ő is, de onnantól szinte állandó téma lett, így távolodtunk el teljesen egymástól.