A múltban akartam tudni a srácot, már lezártam a "barátságunkat" és a hozzá köthető dolgokat, de esélyes h együtt kell vele dolgoznom, nem hiszem h kezelni tudnám a helyzetet. Segítetek?

Először egy kis story time, h képbe legyetek miért olyan nehéz ez az egész.. :)

Egy régmúlt, roma sráccal való már lezárt barátságomról van szó, amiből utólag visszagondolva csak károm származott, de akkor naiv tizenévesként nem igazán fogtam ezt fel. Nagyjából 3-4 évig barátkoztunk, el lelkizgettünk, eljártunk iszogatni, mindezt kb 14-18 éves korunkig.

Sajnos elég hamar problémák adódtak nála, már ami a hozzám való viszonyulást illeti, de akkoriban vmiért féltem kiállni magamért, sokmindent néztem el neki... talán túl sokat...

Eleinte a srácnak jól ment a szekér, családba volt elég pénz, folyton szórta, hol piákra hol ruhákra. Vele ellentétben nekem nem volt pénzem, volt h napi betevőre sem... Ő persze ebből semmit nem érzett, még empátia sem szorult belé, ott volt elkényeztetve ahol lehetett. Emellett azonban csomó magyar barátja volt, és magyar közegekben mozgott többségében. Nem igazán lógott roma gyerekekkel eleinte, sőt, egy időben folyton azt harsogta h ő mennyivel különb mint a többi roma, és nem érzi magát közéjük valónak, még kerülte is őket.

Telt múlt az idő, a srác elkezdett leadni az addig fenntartott erkölcseiből, először jött a minden hétvégén való off-rottyos ivászat 16 évesen, majd pár hónapra rá rákapott a gyógyszerekre, majd nemsokra rá az olcsó drogok is képbe jöttek... Ezután válság érte a családot, és a pénz áradat megszűnt, volt h én vettem a srácnak ruhákat, én hívtam meg inni, de volt h még drogra is tőlem kért. Én persze adtam neki... Ekkor már kb 18 évesek voltunk, ekkor én egy elég nehéz időszakomat éltem, erről röviden annyit h otthon félve éreztem magam anyám akkori palija miatt, rossz volt a családi állapot, nem volt olyan a viszony h számítani lehetett volna anyámékra. Nem is tudtak rólam semmit. Apámnak volt h elmondtam, de ő azt hitte hazudok, vagy túldramatizálom a dolgokat... Szóval az előbb említettek miatt volt h a sráchoz menekültem sokszor aludni, ez egyre többször fordult elő, míg nem egyszer csak bepróbálkoztak ilyenekkel h fel akartak venni a nevemre TV-t, telefonokat stb... Ez nem jött be, szerencsére a körülmények nem engedték, nem voltam rá alkalmas. De persze a kevés diákfizum volt h teljesen ráköltöttem, amiért dolgoztam nap mint nap a gyárban.

Mindez már az utolsó hónapokban volt, majd úgy zárult le a "barátság" h szilveszter előnapján gyógyszerre alkoholt ivott, majd teljesen kifordult magából és nekem jött... Már nem azt éreztem hogy úristen már megint mekkora megalázásban volt részem, hanem h végre, hála az égnek egy indok ami miatt elszakadhatok tőle.

Másnap jött a "jaj bocsi részeg voltam és begyógyszerezett" sms, ekkor én életemben először vettem a bátorságot és megírtam neki h ember, én elengedtem, de veled részemről itt és most vége ennek a barátságnak, vedd tudomásul!

4 év telt el azóta, sok minden történt, mamámmal akire sokáig haragudtam (utólag belátva tök fölöslegesen) kibékültem, majd kiszakított az anyáméknál töltött hosszadalmas rémálomból, elvégeztem a sulit, lett egy jó állásom, ahol k***a jól érzem magam, anyámék belátták mekkorát hibáztak miután a semmiből lekoccoltam hónapokra tőlük. Erős túlzással persze de most "szép és jó minden".

Ami pedig a srácot illeti, hihetetlen volt végignézni egy ember évről évre történő leépülését / süllyedését ilyen fiatalon és ahogyan beszippantja és felemészti egy abszolút rossz példát mutató környezete. Durva h ennyi segítségnyújtás fényében amit tőlem kapott sem mutatott semmi fejlődést, vagy h élne a lehetőséggel h segítenek neki, inkább kihasznált mint sem élt volna a segítségemmel. Átvert, és sokszor undorítóan bánt velem, mint egy utolsó csicskással. Azt gondolta bármit megtehet velem. Összegezve közel 100e forintnyi veszteség ért a vele töltött utolsó hónapok alatt, amit sose láttam viszont... De igazából nem is akarom. Vhogy úgy vagyok vele h ha ez volt az ára annak h egy életre megszabaduljak tőle, akk legyen így.

A szilveszteri esemény után még próbálkozott, rámírt h megbánta meg stb, de nemigen válaszoltam neki, eddigre már bőven továbbléptem. Majd abbahagyta egy idő után, de rá 2 évre megint csak írt h ennyi idő elteltével nincs e kedvem újra találkozni vele, de ezt az üzenetet már egyenesen mintha észre se vettem volna. Nem érdekelt.

Néha szembejött / jön velem az utcán véletlen, de én ink odébblépek, elkerülöm, javítsatok ki ha tévednék de azt gondolom nem érdemel még annyit sem h 1 szót is szóljak hozzá. Bár úgy tudom néha néha ránézett a szerencse pénzügyileg, de a lényeg nem változott, az lett belőle amitől tiniként mindig is félt, egy elmaradott, leépült, ostoba, erkölcstelen, szerekkel élő legalja ember...

Viszont sajna egy ideje megtudta h hol dolgozom, és jelentkezett oda dolgozni ahol én vagyok, esélyes h jön. Bevallom nem érzem késznek magam kezelni ezt a helyzetet, hisz elkerülhetetlen lesz így a vele való kontakt. Fogalmam sincs hogy reagálnék rá, ő persze kb le se sz*rja, mintha nem történt volna soha semmi rossz. Sőt, úgy tudom h még ő az aki "nem haragszik rám, és nem érti miért kerülöm". Jesszus, teljesen sötét... Ti mit tennétek? Tanácsokat várok.

Az ilyenek mint az "ennyi idősen hogy nem volt ennyi eszed te hülyegyerek" jellegű ostoba dobálózó ökrök pedig azonnal kattintsanak tovább innen please!!