Van olyan, aki hozzám hasonlóan úgy érzi, gyerekkorában rontotta el és azért nincsenek 30 fölött barátai? A barátság korhoz köthető? Mit lehet még csinálni barátok nélkül?

Nem antiszociális vagy, hanem aszociális. Az antiszociális nem tartja be a társadalmi normákat.

23 éves vagyok, hasonló helyzetben, iszonyú alacsony önbizalommal, és komplexusokkal még jelenleg is. Ezt néha jól tudom palástolni (egyetemi csoptársakkal pl) bár egyre nehezebben, egyedül viszont hátrahagyottnak érzem magam.

Egy barátom van, akit tényleg annak hívhatok, neki nem félek, hogy mit mondhatok el, és ő se ettől. Nehéz sajnos barátokat találni manapság, ez a társadalmunkra igencsak jellemző probléma, mert az ember elsősorban közösségi lény.

Szia. Én 30 feletti nő vagyok és egyáltalán nincsenek barátaim. Régen voltak a kolléganők közül akikkel összejártunk de nekik családjuk és gyerekeik lettek, így gyakorlatilag nem volt már közös téma, más életet élünk.

Nem kell ehhez feltétlenül a gyerekkort kötni, inkább a mostani életkorunk áll mögötte. A korunkbeliek nagyrészt mind családosak. Pasival nyilván nem lehet haverkodni mert félreérti a dolgot, abból csak a kellemetlenség van. Amellett manapság mindenki otthon ül és veri a gépet, ennek pedig megint csak nincs köze a társas kapcsolatokhoz.

Nekem sincsenek barátaim, így harminc felett, az pedig, hogy már annyira nincs igényük az embereknek közös programokra, mint régen, mégjobban megnehezíti ezt.

Igazi barátaim soha nem voltak, inkább érdek-barátságoknak mondanám, kihasználtak, amíg kellett a segítségem, addig voltam csak fontos számukra.

Hidd el, sokkal többen vannak így, mint gondolnád. Ezért alapítanak az emberek családot, és akkor a barátok hiánya okozta űrt betöltik a kölykök, és a férj/feleség. Akinek ez sem adatik meg, ő lesz igazán magányos. A korban hozzá illő emberek eltávolodnak ugye, mert szaporodtak, és onnantól fogva tényleg nem számít senki és semmi, csak a gyerek.

Hogy mit lehet csinálni? Közösségbe kell járni, és ha csak ideiglenesen, de lesznek körülötted emberek. Legyen az egy főzőtanfolyam, csoportos edzés vagy túrázás. Nem mondom, hogy ezek a kapcsolatok elmélyültek, de meg kell adni az esélyt. Bármi lehet.

Szerintem sincs ennek feltétlenül köze a gyerekkorhoz.

30 éves férfi vagyok, és gyerekkoromban állandóan kint voltam "barátokkal", akik jobbára olyan emberek voltak, akikkel a focin kívül semmi közös nem volt bennünk.

Később bele is untam ebbe, és mivel elballagtunk ált. suliból, meg is szakadt a kapcsolat.

Azóta netről megismerkedtem embereket, de már csak eggyel tartom a kapcsolatot, többségük már külföldön él.

Igazából velük közös séták, városnézés, beszélgetés, hasonló dolgok voltak.

a problémát én abban látom (azon kívül, h több szempontból kilógok a sorból), h nem is látok már olyan embereket, akikkel mondjuk ki lehetne menni beszélgetni, vagy el lehetne menni utazni. Vagy ha vannak is elvétve, nehéz megtalálni őket.

Anno még olyan ismerősöm is volt, akivel egyáltalán nem volt kínos csönd, volt, h felutaztam Bpre 1 napra, és csak ültünk a Duna-parton és néztünk ki a fejünkből.

Már abban is kételkedem h vannak barátságra alkalmas emberek.