Miért nem lehet nekem megadni a tiszteletet?

Egyszer szóltam be és úgy elküldtek. De az nem számít hogy előtte ők hányszor...

Baráti lett volna elvileg de én kiszálltam belőle. Nehogy már én legyek a csicska. És az dühít legjobban hogy gyerekkoromban is mindig én voltam a társaságban akit csicskának néztek és ez átjött velem felnőtt koromba is. Sokszor azt érzem hogy felesleges vagyok a világba

Amikor poénkodunk vagy vicces dolgokról van szó és én is hozzászólok mint a többiek és akkor kapom az egyiktől hogy hülye vagy hogy bolond vagyok. Érdekes módon a többieknek egyáltalán nem meri mondani. Miért csak velem kell tiszteletlennek lenni... Soha egyikükkel sem beszéltem így. Utálom magam érte hogy nem tudok kiállni magamért csak olyankor amikor már teljes totál feléltek idegileg de akkor már nem tudom higgadtan kezelni a helyzetet hanem habzó szájjal ordítok de ez sajnos 10 évente egyszer van. Pedig lehet hogy jobban még gondolná bárki is hogy szemét legyen velem ha az első alkalommal már rá lépnék a nyakára