Miért megy tönkre az összes barátságom ? Mindenki, akit barátomnak hittem leépít, ignorál engem, de kb egyöntetűen és ezt nem tudom egyszerűen hovatenni..
Akikkel napi, vagy heti szinten beszéltem, látványosan kerülnek. Van, aki válogatott és legdurvább sértéseket vágta a fejemhez.
Megint más utolsó percben lemondta a megbeszélt találkozót, a harmadik ígérget, hogy majd talákozunk, de lerí róla, hogy nem akar, több hét eltelt, azóta sem írt.
És nekem ebből már tényleg elegem van, hogy mindig én koslatok a másik után, és egyik pillanatról a másikra eldobnak engem.
Bennem van a hiba ? Miért tekintenek úgy rám, mint egy leprásra ? Ennyire rossz ember lennék.
Ha ennyire menni akarnak, oké, de nem értem, hogy mi a francért áltattak akkor engem 5-10 X évig....
Oké, továbblépek, az egy dolog, de akkor is azt gondolom, ennek nem így kellett volna történnie.
Az ember szeret dolgokat eltervezni, én meg a magánéletem kisiklását látom ebben a történetben.
Nem tudom elfogadni, hogy hibáztam. Azt vontam le ebből, hogy senkit sem szabad túl közel engedni magamhoz.
Itt az eredménye. Az a helyzet, hogy most mutatták meg igazi személyiségüket. Eddig csak jól leplezték.
Már valószínű hónapokkal ezelőtt készültek rá, hogy hogyan zárnak ki engem teljesen az életükből és kaptak az alkalmon.
Ez engem nagyon frusztrál. Ha valamit elkezdek csinálni, tervezni és befuccsol, annál még az is jobb, ha semmit sem csináltam volna.
Mintha építenék egy várat, éa valakik sz@rgránáttal lebombázták volna..
Teljesen egyértelmű, hogy a régi életemet nem tudom folytatni, csak nem tudom, akkor mi a megoldás.
Keressek magamnak barátokat, azzal amítva magam, hogy ők nem hagynak el (úgyis el fognak), vagy vonuljak önkéntes remeteségbe, minél messzebb a világtól?
Néha azt érzem, utóbbinak sokkal több értelme lenne. Eleget próbálkoztam már, azt érzem, nem tud mit mutatni nekem már ez a világ.
válasza:Azért 5-10 év utàn változtak ők is és gondolom te is.. ez miért jelentené, hogy hazudtak eddig? Én is építettem le már barátságot, mert egyszerűen annyira úgy éreztem, hogy a másik megváltozott, hogy nem tudtam már úgy barátkozni vele, mint addig. Attól még egyikünk se rossz ember. Őt sem gondoltam annak.
De miért is várhatná el az ember, hogy ugyanúgy elcsevegjen a 14 évesen megismert barátaival 20 évesen is? Van akiknek sikerül persze, de szerintem ez akkor is csak egy idealizált valami.
De nekem semmi sem jön össze az életben, az élet minden területén kudarcot vallottam.
Családi feszkók is voltak, sikertelen jogsi, nincs munkám....
Ezek nekem mind kudarcok és ezek mind szívják le az energiámat.
Egy ágyhoz kellene kötni engem, majd etetnek, begyógyszereznek engem, mert épp ésszel nem tudom feldolgozni egyszerűen, amiken keresztülmentem....
Így huszonvalahány év távlatában azt gondolom, bárcsak az anyám megölt volna engem még magzat koromban.
De ennyi sok szenvedés árán hétszentség, hogy nem akartam volna megszületni!
válasza:Ennyit értek, nézd a pozitív oldalát legalább nem kell hamis kapcsolatokba kapaszkodnod.
Ahogy olvaslak, komplexebb dolgok vannak az elkeseredettséged mögött és mint tudjuk csőstül jön a baj. De, vedd úgy innen csak felfelé van.
Minden okkal történik, megszületéstől elkezdve, és az egyedüllétből is rengeteget lehet tanulni/fejlődni.
És, ahogy írtad ne fuss senki után, az önbecsülés (leg)nagy(obb) kincs.
16: Köszönöm a bíztató szavakat 😊
Igazából feleslegesnek érzem magamat, aki senkinek sem kell.
Lehet hogy én vagyok az a tipikus remete karakter, ez van megírva a Sorskönyvemben.
A Végzet mindent elrendez, ha egyedül kell mennem az utamon, ám legyen.
válasza:Figyelj, szerintem az igazi barátság hasonlóan ritka, mint az igazi szerelem. Haverok jönnek-mennek. Az igazi barát veled örül, ha boldog vagy és nem irigykedik. És melletted van akkor is, ha nagyon mélyre zuhansz és őt is lehúzod. Nem tudnám biztosan azt mondani, hogy van ilyen barátom. Talán egy. Neki minden oka meg lett volna rá, hogy irigyeljen, ehelyett inkább velem örült. De nem maradt az életem része, de teljesen el se távolodtunk.
Én is éreztem azt, hogy nem tudok már új barátságokat kötni. Aztán egy tanfolyamon mégis megismertem valakit, akivel megoszthatom a legbensőbb titkaimat is és ítlkezés helyett azon van, hogy meghallgasson. Volt olyan, amikor egy férfi miatt majdnem megőrültem a fájdalomtól és ő tartotta bennem a lelket, pedig volt neki is épp elég fájdalma.
De illúzióim nincsenek. A legtöbb barátság addig tart, amíg az érdekek nem ütköznek. Na az igazi barátság az, ami ilyenkor felülemelkedik a saját érdeken. Ezt meg csak a próbák mutatják meg. Erőltetni, keresni ilyen barátságot szerintem ugyanúgy lehetetlen, mint a szerelmet. Max. annyit tehet az ember, hogy nyitott marad és nem él remeteéletet.
válasza:Velem is ezt tették anno a "barátok", ha volt összejövetel, akkor "engem is hívtak telón, de nem értek el", de ha a segítségem kellett, akkor mindig, azonnal megtaláltak. Volt aki sok év barátság után egy rosszindulatú pletykálóval közölte, hogy ő már nem szeretne többet barátom lenni. Ezt a közlést rögtön meg is toldotta rólam szóló bizalmas információk elárulásával is.
Nagy lelki fájdalmat okoztak nekem is ezek a dolgok és ha visszagondolok ezekre, a mai napig azt okozzák. Olyan kapcsolatom volt a "barátokkal", melyek csak akkor voltak valamiféle kapcsolatnak nevezhetőek, ha én kerestem őket, mert ők egyedül, maguktól engem nem kerestek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!