Én miért nem tudok soha barátkozni?
Tudom, hogy van sok magányos ember is, de valahogy a környezetemben én szinte mindig azt tapasztaltam, hogy mindenkinek vannak barátnői/haverjai, akikkel találkozgatnak, programokat csinálnak, sokat beszélgetnek, érdeklődnek egymás iránt, függetlenül attól, hogy szinglik-e vagy sem.
Nekem meg egész életemben az van, hogy amikor valakivel jóban leszünk, az csak pár hónapig, vagy max. pár évig tart, és aztán vagy az történik, hogy kapcsolatban lesznek, és utána tojnak rám, már szinte egyáltalán nem írnak és nem akarnak találkozni, vagy olyan is van, aki csak szimplán kikopott az életemből, mert mondjuk más munkahelyre kerültünk (de másik kollégákkal találkozgatnak, csak velem nem nagyon). A kollégáimmal jól kijövök, de velük sem találkozunk munka után.
Egyszerűen nem értem, hogy mit csinálok rosszul. Én őszintén úgy érzem, hogy kedves vagyok, bármit el lehet mondani nekem, lehet rám számítani, érdekel a másik, stb Tény, hogy elég zárkózott vagyok, de csak az elején, ha valakivel már kialakult a szimpátia, akkor már nem vagyok az.
Mégis mindig azt tapasztalom, hogy ha én nem keresem őket, akkor ők maguktól szinte soha, így meg nyilván nekem is elmegy a kedvem, és leredukálódik annyira a kapcsolat, hogy lájkolgatják a posztjaimat meg írnak a szülinapomra, és ennyi... Plusz gyakran előjönnek ellentétek is, amikben nagyon különbözünk. :/
Van barátom, tehát ilyen értelemben nem vagyok magányos, de azért jól esne néha egy csajos nap, vagy valakivel beszélgetni egy jót a barátomon és a családomon kívül is, nyilván értitek.
Mit csinálhatok vajon rosszul?
25N
válasza:Üdv a klubban :/ Hasonló nálam is a helyzet.
Valamiért a mi korunkban az emberek számára már nagyon leamortizálódik a barátság fogalma.
válasza:Valóban, rosszul fogalmaztam.
Nyilván nem mindenkinél van ez így, és nagyon is irigylem azokat, akik huszonévesen is még pezsgő társasági életet élnek a régi barátaikkal. Ilyen is előfordul.
Na, most vagy mi fogjuk ki mindig a nem megfelelő, befásult embereket, vagy talán tényleg velünk lehet a baj, és mi nem vagyunk olyan érdekesek mások számára.
válasza:Erre senki nem fog tudni így látatlanban válaszolni, fogalmunk sincs, mit csinálsz rosszul. Sőt, szerintem semmit nem csinálsz rosszul, egyszerűen csak nem sikerült még olyat találni, akivel tartós lenne a kapcsolat, de ez nagyon sokakkal van így.
A leírásodból az jön le, hogy tudsz barátkozni, alapvetően szimpatikus vagy az embereknek, csak ezek a barátságok általában viszonylag hamar elkopnak. A legtöbb esetben sajnos így van ez, nincs ebben semmi rendkívüli. :(
Értem amúgy a problémádat, nekem is rendszeresen vannak ilyen időszakaim, de már elfogadtam. Tíz évvel vagyok nálad idősebb, 25 évesen engem is nagyon zavart, most már nem. Aki épp van, annak örülök, aki elkopik, így járt. A nyáron engedtem el lélekben egy 23 éve tartó barátságot, szoktam rajta gondolkozni, de nem igazán rázott ez se meg. Szép volt, jó volt, elmúlt.
Egyébként azt vettem észre, hogy amióta nem görcsölök ezen a témán, valahogy gördülékenyebben is megy az egész. A jelenlegi legjobb barátnőmmel nyolc éve vagyunk jóban, van még egy lány szintén ugyanennyi ideje, meg egy harmadik két éve, és ezek mind csak úgy alakultak maguktól. De már egyiktől se várom, hogy élethosszig tartson.
Szerintem ha őszintén sikerül elengedned ezt a témát, mert más lesz fontos az életedben, akkor neked is könnyebben fog ez menni.
Köszönöm a válaszokat!
Nem görcsölök rá egyébként, úgy értem, hogy ha valaki huzamosabb ideig nem foglalkozik velem, annak nem írok többet. Egyedül is teljesen jól elvagyok, csak attól még eszembe szokott ez jutni, hogy vajon másoknak miért megy ez olyan könnyen. Mert az ő életük is ugyanúgy változik, költözés, másik munkahely, kapcsolatok, stb, mégis megmarad a barátságuk.
válasza:Tobb dolog lehet.
Sajat tapasztalataimat tudom csak elmondani.
1. Lehetnek bizonyos kommunikacios problemak, amirol vagy tudsz vagy nem. Pl. Nem jol reagalsz bizonyos helyzetben, vagy minden az arcodra van irva, vagy felreertheto vagy, vagy nem megfelelo vagy az elvarhato reakciot adod stb. Ez akar egy gyerekkori dogbol eredhet, de szimplan betegseg is lehet( Aspergeres )
2. Lehet hogy sokkal inteligensebb vagy mint azok akikhez kozeledni probalsz ? Fel sem ismerik az ertekeidet, nem tudnak veled azonosulni, nem is ertenek.
3. Probaltad e mar, hogy nem probalsz alamenni a masiknak? Nalam ez pl. Hiba volt. Mindig en erdeklodtem stb. A masik megszokta h kb. Lelki szemetesladaja vagyok..mikkr ezen valtoztattam vege lett..
Sok minden lehet.
En 31 eves vagyok,mar nekem sincs baratnom, mindenkit kidobtam szo szerint, mert rajottem h kismillio ismeros par nagy baratnk kozt sincs meg az az igazi, es ha nincs az a lelektol lelekig hato kapcsolat akkor nem kell... egyebkent arra is rajottem az evek alatt, hovy valszeg en is benne vagyok a dologban, mivel sokszor nekem teher a masik ember, es imadok egyedul lenni, szivesebben csinalok dolgokat egyedul. Ferjem es gyerekeim nekem is vannak.
válasza:Ismerős a szitu.
Én 32 vagyok.
Ha bekerülök egy nagyobb közösségbe, sokszor úgy érzem, mintha láthatatlan lennék, a többiek le se szarnak.
Kisebb közösségben mindig akad valaki, de ők meg azok a fajták, akik kiszipolyozzák az embert (nem bántom azokat se, csak hozzájuk olyan idegzet kell, amivel én nem rendelkezem.)
3 éve lett vége a barátnőmmel a kapcsolatunknak, azóta ez a terület nekem elég sivár. Hiányzik egy barát nekem is, de erőltetni nem lehet, és nem találom én se.
Nekem is férjem és gyerekeim vannak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!