Szerintetek működne ez a kezdeményezés? (kérlek, olvasd végig)

Én nem vagyok semmi ilyen jónak az elrontója. De sajnos a magyar társadalmi berendezkedés ennek nem jó táptalaj.

Mikor azt látom, hogy emberek mások jóhiszeműségén élnek, bútorozzák be a lakásukat segítségkérésekkel, kibömbölnek az 5 felelőtlenül vállalt kölküknek egy vadonatúj házat, mert egy omladozó szarban csinálták őket fel ötször meg 2,7 milliárd (!) forintos gyógyszerre gyűjtetnek a szaros kölküknek, aki csak nekik fontos és aki helyett emberek százait meg lehetne menteni, na akkor a fszom kivan az egésszel. És a rohadt kormány sem tud mást, csak azok alá adni a lovat, akik a reprodukciós értékükön kívül mással nem is rendelkeznek, mindezt azok semmibevételével, akik keményen megdolgoztak a saját álmaikért és sokan ennek ellenére nem érték el gyakran még azt sem, hogy a megélhetésük ne legyen veszélyben.

Ez a szeretetbank dolog addig működik, amíg ki nem merítik esztelenül. És idehaza az emberek mesterei annak, hogy kizsigereljenek mindent, ami forrást jelent nekik. Bsznak gondolkodni. Csak vannak és élvezik

Szóval nekem az lenne az egyetlen kikötésem a kezdeményezés mellé, hogy ne kelljen hozzá semmi anyagi dolog. Az, hogy valakinek mondjuk az az álma, hogy el tudjon játszani egy számot az egyik szerette szülinapján gitáron, én pedig megtanítom ingyen, mert miért ne, egy kedves dolog. Az is, hogy együtt megépítünk egy hatalmas hóembert mondjuk. De hogy ha valaki egy életképtelen szar, akinek az az álma, hogy lapátoljuk össze és toljunk a segge alá dolgokat, amikért mások keményen megdolgoztak, akkor menjen már a pitsába.

Szerintem nálunk nem sok kapacitassal rendelkeznek az emberek. Nem sok ingyen szivességi kapcsolattal ugy értem.

Hajojeggyel sem.

*Több lenne az elvenni, mint az adni tudni oldal.

Szerintem.

Fene tudja.

egyrészt magyar ember olyan amilyen.

Másrészt azt látom, hogy "kicsiben" ezek néha működnek. Első körben megkérdezi az ember az ismerőseit, barátait, kollégáit.

Vagy fent vagyok régi egyetemi levelezőlistán, ott sokszor adnak dolgokat áron alul, vagy ingyen, jegyeket, belépőket.

Vagy akár csak a panelban ahol lakom, vannak akik kitesznek régi könyvet, eszközöket a bejárat melletti újságos tárolóhoz, így nem kidobja, hanem akinek kell el tudja vinni.

Az ilyenekre lehetne kicsit rá erősíteni.

Üzleti területen ezt hívják mastermindnak.

Nagyon jól működik amúgy, de nem úgy, hogy a legkülönbözőbb emberek jönnek, hanem inkább hasonló kihívásokkal küzdők. Így tudnak igazán hatékonyan ötletelni és segíteni, hiszen rálátnak a terület működésére.

Én itt nem igazán tudom elképzelni Magyarországon, vagy úgy, hogy nagyon megszűrnék azokat, akik a tagjai lehetnek ennek a közösségnek. Elég megnézni a könyvmegállókat, ahol elvileg lehet cserélni a könyveket... iszonyat gány állapotban vannak, és sokan csak kilopják a könyveket, és nem hoznak helyette vissza semmit, vagy tök szép állapotú könyv helyett kutyarágta, saláta állapotú könyvet.

De voltam ilyen közösségi csereprogramon is, ahol használati tárgyakat lehetett cserélni. Én vittem nekem nem kellő, de jó minőségű dolgokat... erre tényleg átázott kispárnák, szétcincált könyvek, foltos ruhák közül tudtam válogatni.

Véleményem szerint ez nagy csoportban működésképtelen. Kis csoportban, moderálva, megfelelő vezető mellett talán.

Amit felvetsz ugyanis, bizalmi probléma. Tárgyat még tán odaad az ember ismeretlennek, bár annak is megvan a veszélye, hogy másnap a jófogáson látja viszont háromszoros áron.

Kapcsolatot, amihez a NEVEMET adom, NEM. Ugyanis én ezzel igazolom, hogy az illető megbízható és ha az ellenkezője derül ki, akkor az én jó híremen is csorba esik. Attól, hogy ingyen van, illetve pénzt nem vesztek vele, borzasztó károkat tud okozni.

Kisebb körökben működhet, ahol az emberek (meg)ismerik egymást és kialakulnak az ehhez szükséges bizalmi kapcsolatok.