Hogyan vehetném fel vele a kapcsolatot? Mi lenne erre a legjobb mód?

Huszonéves korom első évét taposom “nőként”, magányosan, elszigetelve, barátok nélkül, míg más életének ezen periódusa bulizásból, társasági életből áll. Mondhatom, hogy önhibámon kívül vagyok aszociális, - nem azért, mert nem vágyom társaságra vagy kapcsolatokra.

Az igazság az, elég speciális irányt választottam a tanulmányaim terén, így ezzel is egyedül maradtam a környezetemben.

Van egy elég különös érdeklődésem, - főleg zene téren, de ez nem lényeges. Ez a dolog lehetne akár lepke- vagy bélyeggyűjtés is. A lényeg, hogy ilyen jellegű zenei és külsőségbeli dolgokért nem sokan lelkesednek ebben az országban, így hasonló embereket találni tényleg ritkaság.

Egy kis településen élek, és a közelmúltban tudtam meg, hogy van rajtam kívül még egy ugyanilyen érdeklődésű ember, + a barátnője is.

Őt egészen idáig csak látásból ismertem. Még 1-2 évvel ezelőtt előfordult, hogy egy buszon utaztunk, a buszmegállóban is gyakran láttam.

Akkor még messze nem látszottak rajtam ezen stílus külső jegyei, - ennek ellenére, ahogy visszaemlékszem, mindig kedvesen rám köszönt, pedig megkockáztatom, hogy még a nevemet sem tudta. Szóval: kifejezetten nyitott személyiségűnek tűnik, illetve lehet, hogy már akkor “belém látott valamit”, pedig akkor még én sem tudtam, hogy itt kötök ki.

Szóval... én úgy érzem, szívesen megismerném őket. Nem... nem lecsapni akarom a barátnője kezéről, még szép 😂. Csupán kapcsolatot szeretnék építeni, hasonló érdeklődésű és értékrendű emberekkel kontaktusba kerülni, nekik pedig mint megtudtam, még rengeteg ismerősük van ebben a kis közösségben. Én pedig magamon kívül egészen idáig nem ismertem senkit személyesen.

Annyira vágyom már emberek közé.

Sajnos, nem tudom, hogyan vehetném fel vele a kapcsolatot. Facebookon írni neki ezügyben szerintem elég gáz és illetlen. Mert jellememből adódóan sem vagyok az az ember, aki csak úgy ráír random emberekre. A már a ritkán látott családtagjaimnak kell írnom valamit, még azelőtt is remeg a kezem, hatvanszor átolvasom, mielőtt elküldöm. És nem azért, mert nem vagyok nyitott, vagy “szűkszavú” lennék. Egyszerűen nem vagyok jó kezdeményező, nem ilyen a jellemem, de ha valaki kinyit és sikerül feloldódnom, onnantól “robban a bomba”.

Arra gondolok, abban a bizonyos időben kimennék a buszmegállóba. Most már a külső jegyeim alapján lazán be tud azonosítani, így könnyen meglehet, hogy feltenne ezzel kapcsolatban pár kérdést. És így talán...TALÁN elindulna valami kommunikáció... Könnyen meglehet, hogy ők is örülnének, hogy van még valaki a környezetükben. ...De ebben sem lehetek biztos.

Első körben már azt is nagy sikernek könyvelném el, ha “tudna” rólam. ...Hát, tud is, csak ezelőtt még nem látott így, ebben a formában. Kereken egy év maradt ki a “látásból ismeretségünkből”.

Nem tudom, ez mennyire jó ötlet. Milyen módon lehetne még, ha ez nem jön össze?

Persze, nem fogok olyan szekér után futni, amelyik nem vesz fel, - de legalább szeretném megpróbálni, tenni pár kísérletet, mielőtt ezzel kapcsolatban is ezt mondanám.