Miért van ennyi ösztönlény? Mikor emberek közé megyek úgy érzem magam mint az állatkertben. Más is van így ezzel?

"Más is különcnek érzi magát emberek között? Mint egy állatkertben?"

Igen. Sokszor írom le a körülöttem élő embereket majmoknak. Hasonlóképp ha olyan jelenséggel találkoznak, amely számukra nem ideális, akkor őrjöngeni kezdenek. Leginkább a 30-50-es korosztálynál, a férfiakkal tapasztaltam ezt, közelükben dolgoztam jó sokat. A többi korosztály és a másik nem is őrjöng, csak másképp, mondjuk hiszti formájában.

Mondanám, hogy én tudatos vagyok, mint az állatkert gazdaembere, de inkább egy űrlénynek mondanám magam, aki másik bolygóról jött.

"Miért van ennyi ösztönlény?"

Itt tart még az evolúció. Majd fejlődni fog.

Az a vicces nagyon, amikor egy illetőnek elmagyarázom azt a hihetetlenül abszurd, már őrületesen nevetséges helyzetet, amelyben a másik emberhez értelmesen szólok, de az üvölt, és az illető BENNEM keresi a hibát.

Például, nevetséges szituáció: Levest eszek, apám üvöltve megparancsolja, hogy melegítsem meg a lábasban, és aztán szedjem ki tányérban. Mondom egy szóval, hogy nem, és kiszedem a tányérba, megmelegítem és azt eszem meg. Apám ekkor elkezdett fenyegetni, üvöltözni, hogy megver, mert nem fogadok szót. Amikor az egyik illetőnek ezt elmeséltem, azt mondta, nagyon neveletlen vagyok és rossz, hogy nem fogadok szót az apámnak. Teljesen figyelmen kívül hagyják azt, ki hogy bánik kivel, csak az apának van igaza és mindig jogos az, amit ő tesz.