Az igaz barátságba belefér az egymás közti versengés?

Kezdetben nagyon sikeres voltam a táncban és a barátnőm támogatott és örült a sikereimnek, de közben mindig mondogatta, hogy persze én mindenben jobb vagyok nála és én vagyok a “tökéletes”, meg a kedvenc. Ami szerintem nem volt igaz, mert nem kivételeztek velem emiatt, csak nyilván kicsit több figyelmet kaptam. Így elkezdett ő is küzdeni a figyelemért. Ha én vagy bárki más volt a középpontban akkor valamivel (pl. önsajnáltatás) mivel ő nem olyan jó táncos, felhívta magára a figyelmet, így szépen lassan elérte, hogy másra nem jut figyelem. Viszont én úgy éreztem, mintha le akarna győzni engem, de nem azzal, hogy ő is megdolgozik érte és együtt érünk fel a csúcsra, hanem hisztivel éri el, hogy ő legyen az egyetlen fő személy és mindenki más (én) is “alatta legyen“. Így kialakult köztünk egy versengés mert elég hiú vagyok és tudom nem szép, de amolyan “ha harc, hát legyen harc” alapon belementem