Elhunyt a legjobb barátnőm, miért nem sírok?

Több oka is lehet, én egyrészt arra gondolok, hogy írtad, hogy várható volt, és hosszú ideje volt már beteg, talán ez a tudat is segített benne. Az érthető ugyanakkor, hogy sokk viszont ért a hír hallatán, mert ilyenkor mindenkit szokott.

A másik, amire gondoltam, hogy sajnos lehet, hogy még most nem fogtad fel teljesen ezt a szomorú eseményt, mert nemrég történt. Van, hogy idővel tudatosul bennünk jobban másnak az elvesztése.

Vagy még az is lehet, hogy te azok közé tartozol, aki teljesen felfogta, hogy az, aki elment, azt alapvetően hiába siratják, sajnálják, mert neki már mindegy. Ilyenkor sokszor az ember saját magát szokta valójában sajnálni, hogy az elhunyt már nem lehet vele.

Vagy ha hívő vagy (mint ahogy én is), az is sokat segíthet ezt feldolgozni, hogy majd a túlvilágon viszontlátjátok egymást.

Nekem ezek jutottak eszembe.

mindenki másként gyászol, ezzel nincs semmi gond

mivel várható volt, valószínűleg te már időközben felkészültél rá és ezért tudod ilyen jól kezelni

Szerintem menetközben már amíg haldoklott szegényke, azalatt már elfogadtad, és készítetted magad, a lelkedet.

Vagy pl ez egy akkora olyan trauma volt még ígyis, hogy a tudatalattid, el akarja zárni ezt az információt, nem akarja, hogy megéld ezt a hatalmas nagy fájdalmat.

Pedig kiengedhetnéd nyugodtan. Hogyha ez tudatos, nem kell elfojtani, elzárni ezeket az érzelmeket. Engedd ki magadból nyugodtan, ne cipeld.

A másik, hogy még annyira sokkban vagy; hogy még fel se fogtad; vagy nem mered magadnak megengedni , hogy felfogd. De ezt asszem írod, hogy ezt kizárhatjuk; de alapból még akár lehet az is. Lehet, hogy pont, hogy nem bírod feldolgozni ezt az információt, tehát pl "agyilag értelmezni", hogy tehát pl "belekecsmeredett az agyad", tehát hogy megérkezett az információ, de nem tudsz vele mit kezdeni.