Más is érzi azt, hogy az igazság harcosa, és ebben az életben sosem nyerhet?

1

Felszólalok ha igazságtalanságot látok. Érvelek, megmagyarázom, hogy miért nem helyes úgy cselekedni. De legtöbbször süket fülekre talál mert morálisan nincs túl jól összerakva mások.

3

Én egy kicsit másképp értelmezem a kifejezést. Az az igazság harcosa, akinek a saját igazságáért kell megküzdenie elsősorban, mert őt magát is sok igazságtalanság ér. Amit te írsz az szerintem az önfeláldozó típus. Ilyen nem vagyok, nem is írtam, hogy ilyen lennék. Viszont adakozni adakoztam már, de mint mindenhez ahhoz is jó sok pénz kell. Azt sem írtam, hogy gazdag vagyok. És azt sem, hogy kitűnő szónok. Ezért rendezvényeken sem szólalok fel.

Egyszerű, hétköznapi ember vagyok, átlag képességekkel, átlag feletti empátiával, igazságérzettel és intelligenciával akinek a saját harcait is meg kell vívnia a mindennapokban. Talán emiatt nem tudok nagy energiákat fordítani a másokat ért igazságtalanságokra.

De ez abból ered, hogy a Föld egy igazságtalan hely, ahol a magamfajtáknak minden nap küzdelmes.

5

Sajnos valóban nem viszonyítási alap számomra a Föld más féltekéjén élők szenvedése. Bár nagyon sajnálatos ami történik velük is, én nem tudok érdemben tenni értük, és annyira kemény harcokat kell megvívnom nap mint nap, hogy nincs is időm a saját “szerencsésességemen” gondolkodni.

A magamfajtákon a tisztességes, figyelmes úriembereket értem, akik otthon normális nevelést kaptak és nem készek átgázolni másokon. Vagy bántani másokat. Elsősorban ami feltűnik az a megkülönböztetés. A másfajta bánásmód, hangnem amiben részesülök. Ez többnyire leereszkedésben nyilvánul meg barátok, kollégák, főnökök részéről. Mivel mindennaposak ezért a küzdelem is mindennapos és végtelen. Én kikérem magamnak ezt a bánásmódot, de süket fülekre talál. Csak folytatják. Tehetetlen vagyok. Nem tudom elérni, hogy úgy bánjanak velem ahogy megérdemelném. Ez megesz belül lassan de biztosan. Ha nem voltál hasonló helyzetben nem értheted, csak közhelyekkel dobálózhatsz és nagy szavakkal. Köszi.

7

Amiket te írsz az társadalmi egyenlőséget feltételez. Ami a való életben nincs meg. Mindig vannak a különbek, minden társaságban, közösségen és vannak a megtűrtek. Most nem akarok belemenni a szempontokba melyek szerint ezen kategóriák kialakulnak, mert elég változó, de a lényeg, hogy így épül fel a társadalmunk. A társas élet is ez alapján működik. Nincs egyenlőség. Tehát maga az alapberendezkedés is igazságtalan. Van akiknek több mindent szabad, van akiknek kevesebbet engednek meg. Erőtörvény. Ebből az alap igazságtalanságból fakad az én harcias magatartásom is. Egy valós, megfigyelhető, mérhető jelenségből, amely viszont hallgatólagosan elfogadott az előnyösebb pozíciókat betöltöttek körében, elég könnyen érthető okok miatt. Sokan szeretik az előnyöket, a kiváltságokat, azt is gondolják, hogy kijár az nekik. Na az ilyen emberek az ős ellenségeim. Környezetükben 150-en van a pulzusom. Én egyenlőség, igazságosság elvei szerinti társadalmat szeretnék!