Mennyi igazság van abba, hogy a barátok maguktól jönnek az ember életébe?

Nem kopognak be, de úgy sem működik, hogy valaki tudatosan megcselekszi tettekkel a barátkozást.

Én abban hiszek egyfelől, hogy akivel van dolgunk, azzal van, akivel nincs, azzal nincs, függetlenül a rágörcsöléstől. Másfelől meg abban, hogyha az ember alapvetően szimpatikusan és barátságosan viselkedik, akkor hamarabb észre fogják venni azok a barátjelöltek, akikkel aztán kialakul a barátság.

De ez amúgy akár párkapcsolatokban is megállja a helyét.