Elvárjátok/elvárnátok ti a gyereketektől, hogy ha jön valaki ismerősötök, akit ő nem ismer, akkor kijöjjön köszönni nekik?

Azt nem várnám el, hogy csak azért kijöjjön a szobájából, hogy köszönjön, mert ott van valaki, de ha amúgy is kijön és összefutnak, akkor persze köszönjön neki.

Akik elvárják, hogy csak a köszönés miatt kijöjjön a gyerek, azok amúgy hogy képzelik el ezt a helyzetet? Kijön a gyerek, amikor hallja kint a beszélgetést, megáll a szobaajtóban és mondja a vendégnek, hogy "jó napot", erre mondja a vendég, hogy "szia", aztán ezzel a lendülettel fordul is meg a gyerek és megy vissza a szobába, magára csukni az ajtót, hogy egyedül lehessen? :D Szerintem ez tisztára nem életszerű, és ciki mind a gyerek, mind a vendég, mind a szülő számára!