Miért nincsenek barátaid?

Ugyan úgy, mint online. Az első pillanatban nagyon kedvesek, jókat lehet beszélgetni, de aztán köddé válnak, nem leszel fontos nekik.

Soha semmit nem tettem azért, hogy legyenek barátaim, pedig elég távolságtartó vagyok, csak úgy lettek. Azt azért tudd, hogy - mint az élet oly sok területén - a mennyiség itt is a minőség rovására megy.

Emberek társaságát próbáltam keresni, csak unalmassá vált, hogy mindig én írjak, mindig én telefonáljak, én keressem a másikat. Ők akkor kerestek, ha a segítségem kellett valamiben, máskor soha.

Mert olyan igényeim vannak,amiket én is szolgáltatni tudok,de ezt más nem képes szolgáltatni,és nem értékeli/igényli,ha én szolgáltatom. Én értem őket,ők nem értenek engem. Tanulatlanok,nem tudnak más fejével is gondolkodni,csak ami nekik jó,ők a világ közepe,mindent úgy gondolnak végig,ahogy nekik helyes lehet,inkább írom így,nem csak jó,hanem szerintük helyes. És én olyat,akivel el lehet beszélgetni arról,hogy mi lesz,ha nem lesz olaj olyat gyakran nem találok,odáig jutnak el az emberek,hogy mi a kedvenc színed,van háziállatod? Ezek a begyakorolt ovodás,általános iskolás szövegek. Az emberek nem mernek nagyot álmodni,én viszont igen,tehát nem mindig esnek útba a céljaink,stb stb... Igazából én se várom el egy nőtöl,hogy kocka hasa legyen,ha nekem se az,tehát maradok a földön,és a barátaimtól se várom el,hogy többet segítsenek nekem,mint én nekik,és teljesen realisztikusan igyekszem nézni az emberi kapcsolatokat,de a legkönnyebb kommunikációs készségek is hiányoznak az embereknél. Nem őszinték,pedig így érnék el a legtöbbet. Abberrált egy társadalom,ahol élek,ott egy 10 milliós népség él,ami hát...régen oroszlán volt,ma már birka... Igyekszem kapcsolatokat kiépíteni,kezdeményezni,érdeklődni,esetleg ha valakivel van valami közös,pl akar építeni egy mittomén mit,és én is,akkor mondom esetleg,hogy mit szólnál egy közös projecthez,fogékony vagyok az ilyesmire...De mikor megkérdezem,hogy mennyi 1800-nak a fele,és látom,hogy túrja az orrát,az már offos. Ritkán kapom azt a reakciót,amit várok,vagy ahhoz hasonlót,vagy abba a kategóriába tartozó reakciót.( Tehát nem biztos,hogy úgy fog reagálni,ahogy elképzeltem,lehet hogy igen helyett azt fogja mondani,hogy még szép hogy igen,vagy hogy benne vagyok,vagy bármi más,de a koncepció ugyanaz) Elvárom,hogy hozzám is ugyanazzal a jóindulattal álljanak,amivel én is mással,és ha ez nem valósul meg,akkor elvárom,hogy legalább annyi tiszteletet kapjak,hogy akkor mondja,hogy kösz nem,tehát ne pazarolják az időmet,legalább annyival tiszteljük meg egymást,és önmagunk idejét sem ártana tisztelni,mintsem hogy magunkon tapossunk annyira,hogy nem tiszteljük saját magunkat sem. Igazából tudom,hogy hamarosan össze fog jönni,mert negatívan gondolkodó ember ritkán viszi sokra,és annyian vagyunk a földön,most akkor én haljak meg egyedül?Nemár...És tudom,hogy rám fog írni xy,és beszélünk,és stb stb,és összejön minden,barátok,barátnő,és lesz,ennyi. Nem fogom erőltetni senkivel,mert az erőltetett dolgok nem kellemesek.

Unalmas vagyok.

Idegen helyre költöztem a párommal. De most már egyedűl élek és totál kivagyok. Életemben nem voltam ennyire egyedűl. Nincs is kedvem kimozdulni sem.

#8 ez de ismerős...