Nepszeru gyerek vagyok akinek nincsenek baratai, ez lehetseges?

Rengeteg emberrel beszelek napiszinten, suliban eleg nepszeru vagyok ugymond "meno" de szerintem cringe ez a kifejezes. Sok emberrel chatelek is, sok lanynak tetszem stb., viszont a haverjaimnak kb. addig kellek hogy a bufebe lemenjek veluk, elvannak velem latom hogy szeretik a tarsasagom, meg van a masik kategoria aki indokolatlanul utal, nemvagyok elpletykalos tipus, titokba tartom amit kell, sok mindenkinek segitek minden lelki bajan meg ilyesmik, megis en vagyok az aki ha nincs ott se veszi eszre senki, a "legjobb baratom" epp most bulizik nelkulem olyan emberekkel akiket eddig kibeszelt, megsem kerdezte el akarok e menni a hazibulijaba, megjegyzem onnan mindenkivel ismerjuk egymast. A masik nagyon jo baratom egy masik csapattal bulizik, o sem hivott holott kocsival ment es eltudott volna vinni, meg csak megsem kerdezte. Mindenki olyan hogy addig beszelnek velem amig unatkoznak vagy en nem tudom. Jelentektelen vagyok szamukra teljesen, es ezert ugy erzem egyeltalan nincsenek barataim, nekem elmondjak a bajuk de nekem nincs kinek, vegulis nincs bajom ezen kivul de ez nagyon faj. Foleg hogy nemtudom az okat sem. Olyan embereket elobb elhiv akikkel olik egymast maskor, en aki mindig ottvan, segit, a jot akarja azt mindenki telibe ... pedig nem mondanam hogy idegesito vagy tapados tipus lennek, nyitott vagyok mindenkire, de senkit se erdeklek, nem vagyok a tulsagosan ragaszkodos tipus aki tenyleg mindig ottvan, de a nagy bajba tenyleg segitek. Osszeszedetlen lett, otletek?