Hogyan lehetséges ez? Rossz szülő-gyerek kapcsolat

Nos, én szeretem a gyerekem, de nem agysebeszet ám akár saját magad is kitalálni a válaszokat.

Miért nem szereti a gyerekét?

- Nem akart gyereket csak becsuszott/Nem volt idő elvetetni/tarsadalmij elvárás miatt vallalta

- Mit érez iránta?

Semmit/gyűlöletet

- Miért nem próbált változtatni?

Próbál, de nem megy/nem próbál, mert nem erdekli

- Ha örökre elhagyta és soha többet nem nézett rá: sosem hiányzott? Nem bánta meg?

Hiányozott, de így látta jonak/nem hiányzott, mert nem erdekli

Miből gondolod, hogy eljut odaig, hogy rossz szulo?

Mellesleg a rossz szülőség és az, hogy valaki nem szereti a gyerekét nem ugyanaz. Én pl nem tartom magam jo szulonek, ritka türelmetlen egy típus vagyok és ez sajnos rosszabb lett a gyerek után. Ettől még szeretem.

Abban tévedsz, hogy azt gondolod, aki valamiért rossz szülő, az minden esetben maga is tudja, hogy rosszul bánik a gyerekével és mégha tudja is, hogy rosszat tett, ne szeretné.

Pl aki szíjjal, fakanállal ver egy gyereket, azt a többség rossznak tartja (én is), aki viszont ezt teszi, annak meggyőződése, hogy ezzel csak "rendes ember farag belőle",

Sokan a saját sikertelenségük,jellemhibáuk miatt gyötrik a gyerkeiket, szerinted ők képesek felmérni, hogy mennyire káros, amit tesznek? És ők is elvileg szeretik a gyerekeiket.

Lehetne ezt vég nélkül sorolni, de ahhoz, hogy a kérdéseiden egyáltalán elgondolkozzon egy szülő, az emberiségnek kellene megváltoznia, nem csak a szülőnek.

A legtöbb szülő úgy véli, hogy az ő gyereknevelési módszerei kitűnőek. Néha-néha beismeri, hogy ok nélkül csapott oda egy nyaklevest, de... (előtte felidegesítette a férje, odaszólt neki a munkatársnője, megszidta a főnöke, tehát - oka volt(!) valóban volt? A legtöbb szülő igyekszik a neki nyújtott szeretetet tovább adni a gyerekének, ügyelve arra, hogy ne essen abba a vélt vagy valós nevelési hibába, amibe az ő szülei beleestek, amikor őt nevelték.

Mi a valóság? Elég napról-napra kinyitni a Családi kapcsolatok oldalt és tele van panasszal a szülőkre, a gyerekekre, a nagyszülőre, az unokára. Érdekes, hogy sokkal több a panasz az anyósra és a menyre, mint az apósra vagy a vőre...

"Miből gondolod, hogy eljut odaig, hogy rossz szulo?"

Így van! NEM jut el odáig.

Anyám 76 éves, és még mindig magát védi, ha szóba hozom. Még mindig megmagyarázza. Még mindig neki volt akkor igaza (amikor félévesen odabaxott a nagymamámhoz a 15 km-re levő faluba, mondván nekem lesz jobb így, mert nem kell bölcsibe vinni nap mint nap.) Amikor később egyesült a "család", akkor sem próbált meg velem normális kapcsolatot kialakítani, mert akkor jött a hugom, az édibédi kisbaba, aki mellett átélhette azt, amit nálam elcseszett.

Fizikailag persze ellátott, szép ruhák, finom ételek, példásan csomagolt tízórai. Csak éppen soha nem érdekelték örömeim, bánataim, terveim, semmi. Se kis, se nagykamasz korban, se fiatal felnőtt korban, se amikor már nekem is férjem és gyerekem lett. És még most is, ha szóba hozom ezt, még mindig nem ismeri el, hogy szar anya volt, még mindig magát védi. Az egész sztoriban én voltam a szardarab, és ő ezt el is hiszi.