Lehetséges, hogy anyám irigy rám/ránk?

Egyszerűen nem bírok már másra gondolni, minthogy az anyám irigykedik rám és az életemre.

Már tinikoromban is voltak értelmetlen tiltásai, amikor csak azért nem engedett el valahova, mert ő sem megy sehova, ha elmentem egy fesztiválra, utána flegmázott velem napokig stb.

Most már régóta külön élek, párommal együtt lakunk, mindketten jól keresünk és folyamatosan szurkáló kis megjegyzéseket tesz. Hozzáteszem, mindig ő kérdez rá, hogy mit csinálunk, hova megyünk, milyen volt a hétvége és akármit mesélek, folyton azzal jön, hogy bezzeg neki milyen rossz.

Azt kell tudni róla, hogy ő nem dolgozik, eltartja apám, jól élnek, nincs hitelük, van némi megtakarításuk is, de azért csak egy keresetből élnek. Elmehetne dolgozni, de mindig talál valami kifogást, hogy miért nem jó most neki.

Ha étterembe megyünk, akkor urizálunk, ha kozmetikushoz megyek, akkor flancolok (bőrproblémát kezeltetek), ha éves szűrővizsgálatra megyek orvoshoz, akkor is leszól, hogy felesleges hülyeség, ha amúgy nincs bajom, mivel a plázában veszek ruhákat, ezért is megszól, holott ő halomszámra veszi a kínaiból ruhákat, nekem meg összesen egy kis szekrénnyi ruhám van és ebben benn van a téli-nyári is. Én nem dohányzom, ő igen, én tömegközlekedek, ők mindenhova autóval mennek, de az évi egy nyaralásért szintén nyafognak, hogy de jó nekünk, bezzeg ők nem tehetik meg. Pedig megtehetnék, ebben biztos vagyok.

Most mondhatnátok, hogy ne mondjak el neki semmit, de néha készülnek fotók, felkerülnek a Facebookra. Most is nyaraltunk és 2 db képet tettünk fel, rám írt, hogy ő a járdaszigeteken nyaral... Múltkor kiállításon voltunk, akkor is osztott, hogy de jó világ van (2500 Ft volt a belépő).

Azért is panaszkodik, hogy nekik ott az udvar és füvet kell nyírni, mi meg lakásban lakunk. Mondtam már nekik, hogy akkor adják el a házat és költözzenek lakásba, az persze kizárt. Máskor meg megszólnak, hogy városi panelmadarak vagyunk (holott nem is panelban lakunk, csak nekik minden lakás panel...).

Lehetséges, hogy irigy az anyám? Vagy lehet hogy rosszindulatú csak? Már minden telefonhívástól félek, mert ha nem is mondok semmit, jön a panaszáradat és mindent kiélez arra, hogy nekem milyen jó. Az nem zavarja, hogy mennyit dolgozunk párommal, míg ő saját akaratából munkanélküli, én ne szóljak, mert az "irodai munka nem munka".

Mit csináljak vele? Bármit mondok, ellenem fordítja. Ha panaszkodok rákontrázik, ha tényszerűen közlöm, akárcsak azt, hogy megyek edzésre és nem tudok most beszélni, akkor sajnáltatja magát, mert milyen jó nekem...

Találkozott már valaki ilyen szülővel/emberrel? Mi lehet a baja?