A szüleim igyekeznek elvenni a kedvem a barátkozástól és a barátoktól, hogyan dolgozzam fel ezt?
Mindíg lesajnálják azokat az embereket akikkel barátkozom és úgy próbálják csűrni csavarni, hogy nem barátkozzam velük, csak olyan emberekkel akik szerintük korrektek és hozzám valók barátnák...
Hogyan tudnám levetni magamról a befolyásukat és befolyásolásukat az életem irányába... mikor jól érzem magam bizonyos emberek társaságában akkor ők mindíg úgy csűrik csavarják, hogy végül én érezzem rosszúl magam, mert lám ők megmondták, hogy nem kellene ezt vagy azt csinálnom... és nem így vagy úgy kellene élnem és azokkal barátkoznom...
Mivel még gyerek vagyok és a szülői házban élek úgy érzem nincs elég erőm befolyásolni a dolgokat az felé ami jó nekem, ahogyan jól érzem magamat.
Kíváncsi lennék a véleményekre és tanulni belőlük.
"Mik a különbségek a barátaid és az ideális között. Melyik tulajdonságaikkal van bajuk, milyennek kéne helyettük lenniük?"
Mivel Magyarországra költöztünk Erdélyből, ezért nem tetszik nekik, ha régi erdélyi barátaimmal próbálom tartani a kapcsolatot...
Szerintük, le kellene morzsolódnom a régi baráti társaságról és új barátokat kellene szereznem és új baráti társaságot ki alakítanom itt, az új helyen ahová költöztünk.
Ezt értemi is, de azt nem értem, hogy miért ne tarthatnám a kapcsolatot a régiekkel is?
És ahhoz, hogy új barátokat szerezz, miért kéne a régieket lemorzsolni? Lehetnek ők is meg az újak is a barátaid. Nincs ez így limitálva, hogy ha jön egy új, egy réginek mennie kell.
Ezt mondtad már nekik? 1-es vagyok
Igen. Említettem nekik...
Szerintük a régiek csak visszahúznak, a fejlődésben, de csak szerintük...
Mindíg olyan megvetéssel beszélnek a régi barátaimról...
Szülőként az a dolguk, hogy probáljanak a helyes utra terelni...
Neked gyerekkéntvpedig az a dolgod, hogy az ő iranyítgatásuk, óvásuk mellett próbálgatsd a szárnyaidat, hogy aztan ki tudj repülni...
Bocs a szar hasonlatért de máshogy nem jutott eszembe...
Szóval kell hibákat elkövess, mivel ez is a tanulási folyamat egy része... magyarán meghallgathatod szüleid tanácsát, aztán ertékeld magadban, hogy epp hallgatsz e rájuk vagy nem...
És ha később esetleg rájössz, hogy igazuk volt, jegyezd meg magadnak... ha rajuk cáfolsz, akkor azt.
Én ismerek egy ilyen családot ahol az apa volt ilyen mint a te szüleid, hogy az ő gyerekei se barátkozhatnak senkivel csak tanulni volt nekik szabad, iskolába járhattak el csak semmi szórakozást nem engedett nekik.
Teljesen elzárta őket a külvilágtól,és így nőttek fel.
Az apa később meghalt és a két srácból lett ahogy manapság szokták mondani két kocka,akiknek se barátjuk se barátnőjük nincs,nem tudnak egyszerűen kommunikálni,pedig már 30 évesek.
Nem tudom hány éves vagy,de ha betöltöd a 18-at patanj meg minél előbb mig tönkre nem teszik az életed teljesen.
Gyűlölöm az ilyen diktátor típusú szülőket,aki a saját gyerekét tulajdonnak tekinti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!