Véget ért egy barátság, hogy lépjek túl rajta?
Középiskolából ismertük egymást, ő volt az egyetlen, akivel tartottam a kapcsolatot gimiből. Ugyanarra a szakra mentünk, csak különböző egyetemre, így még szorosabbá is vált a kapcsolatunk gimi után. Úgy érzem, nagyon nagy barátság volt, viszont egy idő után hanyatlani kezdett, de én még akkor sem adtam fel. Viszont 4 év után be kellett látnom, hogy ennek befellegzett. Alig beszéltünk már, még messengeren is. Egyszerűen ő talált magának új ismeretséget és engem meg onnantól le sem ejtett.
Ez azért fáj nagyon, mert én eleve nagyon nehezen engedek közel bárkit is, de ebben a lányban meg nagyon megbíztam az elejétől kezdve a hasonló érdeklődés meg mentalitás miatt. Ugyanakkor úgy érzem, csak addig voltam jó neki, míg nem talált mást. Én több energiát fektettem a barátságunkba mint ő, de ezt nem szemrehányásként írom, mert én nem bántam. Nagyon kevés igazi barátom volt még az életben, és amikor el elveszítek egyet, az nagyon fáj és utána nem tudok megbízni akárkiben.
Tudom, hogy ez nem normális, de nekem a jelentéktelen, felszínes kapcsolatok értelmetlennek tűnnek, az igazi bárok meg ritkák mint a fehér holló. De ha találsz egyet, akkor meg mi értelme van kiadni magad neki,m megmutatni az igazi énedet, ha az a barátság is véget ér úgyis?
Nem értem, miért hagynak el mindig a barátaim, mit csinálok rosszul vajon.
válasza:
válasza:Szia,
velem is ez történt, megértelek...:( Én is nagyon nehezen engedek magamhoz közel embereket, de akkor nagyon. Talàn, túlsàgosan is... Nehéz ilyenkor valakiben újra megbízni, ràadàsul, én màr olyan fiatal sem vagyok.
válasza:Nem igaz, hogy csak addig kellettél neki, amíg nincs más. Egyszerűen ahogy egyre kevesebb lett a közös élmény, eltávolodott lelkileg. Elhiszem, hogy fáj, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy végig csak kihasznált.
A barátságok sajnos jönnek-mennek, valaki jól viseli az ilyet, más (pl.te) nehezen. De sajnos nagyon-nagyon kevés barátság szól egy életre.
válasza:olt egy munkatársam, akit úgy hívtak mint a bátyámat, de nálam fiatalabb volt. Nagyon megkedveltem. Nem hosszabbították meg a munkaviszonyát, erre írtam neki támogató véleményt és rávettem a szobatársamat, hogy ő is írjon egyet. Sajnos ezzel sem értünk el semmit. Ekkor írtam neki egy ajánlólevelet, amivel
egy új helyre felvették. A gondok ezután kezdődtek. Addig úgy éreztem, hogy a barátjaként tekint rám, behívott a lakásába, filmet néztünk, stb. Én meg elvittem az IKEÁ-ba fürdőszobacuccot venni, meg el akart menni egy szoborhoz, oda is elvittem. Aztán meglett az állása, onnantól kezdve megváltozott. Azt mondta túl sokat beszélünk, nem vagyunk összenőve. Nem vette fel, kinyomta a telefont, ő magától nem keresett, a lakásába nem hívott be, és amikor egy koncertre elhívtam, elé és mögé szervezett két programot, így alig tudott ott lenni és látszik, hogy kényszerből volt velem. 180 fokos fordulattal viselkedett. Amikor már üzeneteimre se válaszolt, kiborultam és sértő szavak között azt írtam neki, hogy megbántam hogy segítettem és akár írhatnék is a munkahelyedre, hogy visszavonom az ajánlásomat. Ezen ő kiakadt és azt mondta zsarolom őt, én megváltoztam, többet ne is keressem és magamnak köszönhetem, hogy nem akarja ezt a kapcsolatot. Azóta telefonon és e-mailben is bocsánatot kértem, de hajthatatlan. Nekem ez nagyon fájt. Minden titkomat elmondtam neki, mert azt hittem barátok vagyunk. Ennek már három hete, de nagyon kivagyok...
Ezen próbálok most túllépni, csak nagyon nehéz. Sokszor érzem azt, hogy csak kihasznált, de mivel egyedül vagyok, hiányzik. Próbálok tanulni a hibáimból és ismerkedni másokkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!