Barátok -legjobb barátok. Vannak barátaim?

Szia, miben nem segítettek? Olyanban amiben tudtak volna, vagy valami érzelmi dolgoban, valamit feldolgozni esetleg mentális betegséget leküzdeni? Lehet olyan társaságból választasz barátokat, akik az ilyenben nem tudnak tanácsot adni, azért mert egyszerűen nincs tapasztalatuk.

Egyébként hogy érzed, viszonylag más a gondolatmeneted és senki sem ért meg?

Ez most egy szokatlan vélemény lesz, de az én hozzállásom szerint nem létezik kamu barátság. Vannak szorosabb és lazább barátságok. Vannak ismeretségek és van akiről tudod ki. Szóval egy skála a tök idegentől a legjobb barátig. És mindenki rajt van ezen a skálán valahol. Szóval ha nem úgy nézed, hogy valaki vagy barát vagy nem, akkor a kamubarátokkal nincs problémád, mert nem értelmezhető így. Amikor barátkozni kezdek, akkor nem arra számítok, hogy a legjobb barátok leszünk és ott lesz ha segítség kell, hanem, hogy valahol majd elhelyezkedik a skálán, de mindegy hol. Nem várom el minden barátomtól, hogy ott legyen, ha baj van, igazából senkitől se számítok rá. Úgy vagyok vele, kérek segítséget, hátha bejön. De ha nem, attól még megtartom a kapcsolatot, mert ki tudja lehet később még jól jön (nem csak hasznot tekintve, akár érzelmileg is). Hát nem nagyon ismerek mást aki így látná ezt, de azért leírtam, hátha segít...

Szia! Először is, én is sokszor így éreztem magam középsuliban...Nagyon nem szerettem, két iskolába is jártam, de egyik se jött be igazán, alig vártam, hogy vége legyen a középiskolás éveimnek. Nekem is jutott minden, amit akarsz. Bullyingtól a felszínes barátságig, versengésig minden volt :D És rengeteget szenvedtem emiatt. És éppen ezért tanácsolom neked, amit a 16 éves énemnek mondtam volna, mégpedig, hogy ne vedd túl komolyan a környezeted. Ha úgy gondolod, hogy olyan emberek, akik nem érdemlik az idődet és a figyelmedet, akkor ne add meg nekik. Ha úgy gondolod, hogy egy barátság nem működik, akkor nem kell belemenni. Nem szabad ellenségesen hozzáállni, de nem is kell megjátszanod semmit. Barátkozz másokkal, akik mondjuk nem az osztálytársaid, hátha van még abban az iskolában valaki, akit jófejnek fogsz találni. Ha pedig nagyon nem működik, az egész osztályodban nincs egy normális ember, akkor merj váltani nyugodtan! De tényleg! Én úgy voltam vele, hogy nem akarok kétszer váltani iskolát, pedig nagyon kellett volna, így utólag belátom, ezért is tanácsolom ezt neked is. Nekem is voltak undorító barátságaim. Olyan konfliktusaim, amik akkor nagyon megviseltek, de ma már csak fogom a fejem, és nevetek rajtuk. Viszont ne hagyd, hogy elrontsák teljesen a középiskolás éveidet. Én nem fogok olyan hülyeségekkel jönni, hogy ezek a legszebb éveid, használd ki, stb. De lehetnek szebb évek, mint amilyennek tűnnek. Attól függetlenül, hogy utáltam ezeket az éveimet, rengeteg pozitív emléket szereztem mégis, mert el tudtam engedni az elvárásaimat velük kapcsolatban, és azokra koncentráltam, akikben találtam valamit, ami számomra fontos vagy értékes. De van olyan is, akinek nem a középsulis évei lesznek a legszebbek...De ez egyáltalán nem baj. Keress új embereket! Legyél nyitott mindig, nem tudhatod, hol találsz majd barátokat :) Sok sikert, és sose add fel!!!

20/L, írj nyugodtan, ha gondolod