Az önsajnálatot miért élvezem ennyire? Hogy adhat ennyire kielégítő örömöt?
1
Köszi a választ.
Bennem a túlélési ösztön csak addig van meg, amig elő nem teremtem az alapszükségleteket, mint a kaja, albérlet, számlák és ha annál többet kellene tennem, megvalósítanom, például társasági élet terén, akkor mindig jönnek a kifogások, hogy nem mert ez a személy úgyis lenéz, a másik úgy sem lát szívesen, a harmadikat nem érdeklem stb és sosem kezdeményezek. Ennek az eredménye pedig nem az, amire talán titkon vágynék.
Ha legközelebb ilyet érzel és felötlődnek benned a negatív tapasztalatok, akkor kezdj el emellett a pozitív esetekben is gondolkodni. Mintha egy listát csinálnál, hogy megnézd melyikből mennyi van. Látni fogod, hogy több pozitív élményed van mint gondolnád!
Ezenkívül figyeld meg milyen gondolataid vannak ebben az állapotban, nézd meg a szóhaszbálatodat, javasolom, hogy írd is le. Ez azért fontos, mert amikor elborul az agyunk az érzelmektől, akkor sokkal szélsőségesebben látjuk a világot, a gondolatainkban sok a túlzás. Ha visszaolvasod higgadtan a gondolataid látni, fogod mennyire eltúlzod az egészet. Lehet, hogy most is érzed ezt, de az olyan esetek amikor erős érzelmi hatás ér minket, jobban rögzül a memóriánkan. És benned így ezek a negatív érzelmek rögzülnek. Szóval amikor összehasonlítod a nyugodt gondolataiddal, rögzítsd magadban a különbségeket, jegyezd meg azokat a gondolataid is. Amikor újra rádjön arra is emlékezni fogsz, mit éreztél nyugodtan és nem csak arra, hogy az előző önsajnálásnál is így láttad. Fontos, hogy lásd nem csak más de még te magad se látod mindig így.
Illetve ha rádjön soha ne ítéld el magad érte, hogy már megint még leszokni se tudok róla, reménytelen. Ezzel csak beindítod az önsajnálat ördögi körét. Ha rádjön ismerd el az oké, de ne ítélj. Másnak is van ilyen érzése, (nekem is szokott ilyen lenni) de nem mindenki süllyed bele. Szóval ettől nem vagy kevesebb ezt fontos, hogy tudatosíds. Segíthet ha úgy ítéled meg, csak szomorú vagy, ami egy normális emberi érzés, meg kell tapasztalni, nem elfolytani, így nem fogsz küzdeni ellene, mert ugye minél jobban küzdesz annál jobban jön.
Ha rádjönne és érzed a jeleit, akkor csinálj valami olyat ami kizökkent ebből a gondolatmenetből, pl sétálj, nézz filmet, főzz valami finomat...
Meg még azt is tanácsolom, hogy nézd meg másoknak is mennyi minden nem megy, ők sem tökéletesek, annyi hülyeséget mondanak, meg minden. Még sem ítélik el magukat, sőt van aki még a kelleténél jobban is el van szálva magától... Amikor nyugodt vagy gondold végig, te sem vagy rosszab náluk, akkor miért ítélnéd el és marcangolnád magad.
Szívesen,máskor is 🙂
Te most gondolat olvasó lettél?
Bele látsz a fejembe?
Mint ha én írtam volna.
3
Köszi a hasznos tanácsokat. Ki fogom próbálni őket.
A logika alkalmazásával próbálkoztam már, hogy megcáfoljam a negatív érzéseket kiváltó gondolatokat. De gyakran már oda is vesztek az alapgondolatok a múlt útvesztőjében és nem vagyok biztos benne, hogy konkrétan melyek is azok a múltbeli tapasztalatok amelyek okozzák. Egész egyszerűen, ahogy írtad, elborul az agyam és nem nagyon van mit tennem. Ki kell várnom amíg lecsillapodik. Próbáltam más tevékenységeket, sétálni, filmet nézni vagy bármi de nem tudok koncentrálni rájuk, illetve élvezni, annyira erősek az érzelmek.
Ez eddig a fő problémám, nem tudok föléjük kerekedni. És ami a legrosszabb, szánalmat érzem magam felé, amikor megpróbálom ezeket a múltbeli tapasztalatokat "felülírni", egy hang azt kérdezi: mi van, hitegeted magad, álmokban ringatod magad? Légy legalább realista!
(3-as)
Ha ilyenkor elbizonytalanosz a jó tapasztalatokkal, akkor azokat gyűjtsd külön, amikor nyugodt vagy, de akkor csak azokat. Akár régebbről akár a múlt hétről, vagy az aznapról. És amikor rádjön az önsajnálat és próbálsz emlékezni de elbizonytalanosz nézz rájuk és tudni fogod, hogy az elbiszonytalanodás is azért van mert most mindent így látsz, ez az egy negatív érzelem ural, de mivel látod, a pozitív tapasztalataidat, tudni fogod, hogy mást is érzel, nem csak ezt, tehát nem olyan reménytelen a dolog mint amilyennek akkor érzed.
Amikor jön ez a hang, hogy hitetegeted megad, akkor válaszolj vissza neki, hogy pont a realitás a cél. És a realitáshoz vizsgálni kell, keresni. És te most azt teszed, keresed a pozitív tapasztalatokat. Azért azokat mert a negatívak maguktól jönnek azt nem kell. De ha nem nézed meg, hogy vannak e pozitívak, akkor nem lesz reális a kép, mert egy részt nem vizsgáltál meg. Lehet találsz pozitívat lehet nem, nem hitegeted magadat, csak vizsgálódsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!