Szerintetek érdemes könnyítenem a lelkemen, ha ezzel kockáztatom a barátságunkat? Ti megtennétek?

A barátnőm nekem nem szimpla barát, de nem tetszik és nem is szeretem. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy vonzódom hozzá. Ez az állapot lassan egy éve fennáll. Egyszer azt mondta, hogy ha valaha szerelmes lennék belé, akkor se mondjam meg neki, mert nem tudná viszonozni, és nem szeretné ha megromolna a barátságunk. Szokása, hogy néha random lelök az ágyra, átmászik rajtam, felrakja a telefonját tölteni, majd vissza ül rám, mert "lutsa továbbmenni". Múltkor egy ilyen esetnél elvesztettem a kontrollt magam felett, és közelebb akartam húzni, hogy feküdjön rám. Kerekperec rákérdezett, hogy szeretem-e, én meg nyilván tagadtam, nert tulajdonképpen szeretni tényleg nem szeretem.

Ugyanakkor ez az egész nyomja a lelkem. Alapvetően ő a legjobb barátom, jobban ismer, mint én a saját tenyeremet, szóval szerintem sejti is.

Egyébként tudom róla, hogy meleg és szingli, de ez nem sokat változtat a helyzeten.

Szerintetek elmondjam neki? Vagy ti mit tennétek?