Vannak itt olyanok, akik fiatalon nem voltak népszerűek, felnőttkorukra viszont ez megváltozott?

Én. :) Mondjuk azt nem tudom, "népszerű" lettem-e, az én koromban ez már nem fontos és nem is számít, de több barátom van, és többen keresik a társaságomat, mint fiatal koromban.

Szerintem a követező okai vannak:

- Nem mutatom magam másnak, mint amilyen vagyok: alapvetően csendesebb, nehezebben oldódó típus vagyok (nem szélsőségesen, de az átlagnál mindenképp), ezt fiatalkoromban harsánysággal igyekeztem kompenzálni, ami így utólag visszanézve elég taszító lehetett. Amióta sikerült elfogadnom, hogy ez van, nem leszek egyből a társaság középpontja, azóta lassan de biztosan egymásra találunk azokkal az emberekkel, akikkel megvan a közös rezgés. Nem azonnal, hanem hónapok, esetleg évek múlva, de szépen lassan összemelegszünk.

- Nem keresem görcsösen senki társaságát, nem csüngök senkin. Ha valaki elutasítóan viselkedik, azonnal veszem a jeleket, és nem erőltetem tovább rá magam, akkor sem, ha nagyon szeretném. Ez a taktika eddig még mindig bejött, ha azt látom, hogy valaki távolodik, azonnal hátrébb lépek én is, és eddig még minden alkalommal az lett a vége, hogy ő tette meg utána az első közelíítő lépést.

- Igyekszem nem túl sokat beszélni magamról, hagyom a másikat is érvényesülni. Ez nagyon fontos, sokan itt rontják el.

- Nem szolgáltatom ki magam. Csak a legközelebbi barátaimnak mondok el olyasmit, amit nem szívesen hallanék vissza.

- Tudomásul vettem, hogy a barátságok lassan alakulnak ki. Igen, mindegyik felszínes ismeretségként indul, és 10-20 felszínes kapcsolatból egy lesz mély barátság. Ez van. Attól, hogy valakivel jól elbeszélgetek, nem a barátom, nem tartozunk egymásnak semmivel, és nem kérhetek számon rajta semmit. Az emberek is szívesebben beszélgetnek olyannal, aki mellett nem kell azonnal elköteleződniük.

És hogy mennyi idősen történt meg a változás? Fokozatosan. A húszas éveim első felében sok problémám volt még ezen a területen, most vagyok 35.