Igaz, hogy gyerekkorunkból egy csomó élményünk hatással lesz ránk felnőttkorunkra? Saját tapasztalatot tudtok írni?

Én a fenti állítást figyeltem meg...

Gyerekkoromban imádtam szerepelni, és egyszer volt hogy egy rendezvény (gyereknap?) volt a tesco parkolójában, és volt ilyen boxos játék gyerekeknek (állóképességi is volt, meg boxos) és ráálltam, meg akartam csinálni meg játszani vele, meg ügyes lenni, és két másik kislány kiröhögött (6-8 éves lehettem) hogy elestem a földön...

na, valamiért olyan vagyok, hogy pl. ha utazom egy villamoson (ma is előfordult, de amúgy mindig előfordul) és valaki röhög mögöttem, azt hiszem MINDIG, hogy rajtam röhög... pedig hátrafordulok és nem csak a barátjával nevet vmin, vagy netezik és azon nevet...

Kislányként duci voltam (akkor is sokat nevettek rajtam, csúfoltak) általános suliba, főleg alsó osztályosként.

De én valamiért csak a fenti (tescos parkoló) esetre emlékszem vissza. Pl. ma is, ahogy este utaztam a villamoson. Pedig tudom, érzem hogy nem, nem rajtam röhög (leadtam kb. 18-20 kgot pár éve, normális a ruhám, a hajam mindenem stb) de mindig ez az emlék ugrik be... lehet a duciságom ált. suliba is rátett egy lapáttal.

A másik:

gyerekkoromban a szüleim csomószor (hétvégente mindig, vasárnaponként) vittek a nagyszülőkhöz.

Mindkettőhöz. (vidéken laktam gyerekként, nagyszülők is, kocsival 10-20 percre volt mindkettejük hozzánk)

Az anyai nagymamám mindig sütött sütit, volt üdítő (volt diétás is, 0 kcal-os cukormentes, de nagyi ezt nem tudta csak kétféle üdítőt vett a boltban :D cukros is)

meg vett csokit (1-1 db 3bit a gyerekeknek vagy kapucsíner vagy hogy kell inni, vagy bohóc tudjátok ez már ma retrónak számít) meg vett chipset is. Ami maradt, persze azt elpakoltuk meg hazavittük.

Mármint nem nagyi hibája. Gondolom jót akart, az unokáknak (3an vagyunk tesók) az meg hogy kínálja folyton az embereket, gondolo az ilyen háziasszony szokás lehet, vagyis ahogy én anyámtól láttam, milyen amikor vendégségben voltak nálunk, indig kínálgatni kell a vendéget, süti ropi stb.

Az apai nagymamámékhoz is mindig elmentünk anno, vasárnaponként (rögtön az anyai nagyszüleim után)

Ott is kaptunk csokit, chipset (innen is vittünk haza) itt a nagyim nem sütött sütit ugyan (nem is kellett) de a közeli lidl-ben vettek ilyen teasüteményt (előre csomagolt stb)

Apáék is, kávéztak ugye, meg süti, stb.

Néha én is kávéztam, gyerekként is, az mondjuk lehet az én hibám hogy kértem bele cukrot is..

ezek ilyen programok voltak.. vagyis értitek. Önmaga a vasárnap nekünk egy program volt, hogy elmegyünk a nagyszülőkhöz délután. (12.00-15.00ig vagy 16.00-ig)

És akkor ott beszélgettünk, mi van a nagyszüleimmel, nagypapáimmal is. Sakkoztunk, anyáék beszéltek, hogy mi van a nagyival, nagypapával? Gyógyszerek rendben vannak-e? Van-e vmi bajuk a dokival?

Kell-e nekik segíteni valamit a számlák intézésében? (postára menni stb, akkor még nem volt olyan hogy neten elutalod a számlákat... sőt.. a televíziója is retro volt a nagymamának. plazmatv-ről gyerekként nem is hallottam :D)

Anyáék segítettek nekik, pl. ha valami baj volt a nagyim tűzhelyével, azt megnézték, kell-e szerelő vagy csak szimplán vmit el kell-e állítani, ilyesmi

A kertbe is sokszor kimentünk, sokszor szedtem cseresznyét, meggyet szóval mi gyerekek is segítettünk nagyiéknak, öntöztünk, stb. de ezt szívesen tettük. vagy játszottunk kint a kertben.

Ha nyáron elvittek oda gyerekként (szülők melóztak, nem volt kire bízni a 3 gyereket, nem akarták egyedül legyünk otthon) akkor tudtunk bicajozni menni a nagypapámmal, de ugye ez sem volt sok mozgás...

Na, most itt felnőttként ott tartok, hogy 24 éves koromra kb. függök a cukortól / édes íztől.

A húst pl. utálom. De gyerekként kaptam egy csomó csokit, chipset, (a nagyszülők ilyenek azt tudom, h mindig vesznek vmit az unokának),

de gondolom anyám is rátett mindig egy lapáttal hogy pluszba még szombaton (vagy vasárnap) OTTHON is sütött sütit. Mert hát ő is csinál. Mert hát háziasszony, család hát süt szombaton.

Ja, de vasárnap meg mindig FIX, hogy mentünk mind a két nagyszülőhöz... ahol szintén volt süti, csoki sőt nagyiék chipset is hoztak... mert unokák hát heti1X látják őket..

értitek..

nagyon duci kölyök voltam, az édes ízt a mai napig imádom.

Igyekszem ezt "kibackelni", úgy hogy édes, cukormentes italokat iszok (cóla zero, vagy olcsó tescos cóla 85 ft lehet mű de édes íze van és semmi cukor benne :D),

édesítőt használok (pl. kávéba édesítőszert teszek -> 0 kcal)

vagy ha vmi kaját eszek akkor édesítőt használok (pl. natúr joghurtot eszek, nem ilyen gyömölcsös joghurtot. és a natúrba teszek édesítőt -> édes íze lesz, de 1 pohár csak 90 kcal, míg a gyümölcsösnél 150-170 kcal is lehet 1 pohár joghurt..)

értitek.

Igyekszem így kivédeni a dolgokat.

De néha elcsábul az ember. A mai napig imádom a csokikrémes tortát (nagyim isteni csokikrémes sütit csinált), meg kb az összes tortát, sütit ami létezik XD

meg a kekszeket, teasüteményválogatásokat.

csak visszafogom magam (igyekszem)

Általános suliba csúfoltak, hogy duci vagyok

Gimiben leadtam -18-20 kgot

2010-2017 óta három-öt kilogkrammokat ingadozott a súlyom, volt hogy híztam +2 kg-ot fősuli, bulik miatt (utána gyrosok és pizzák voltak.. kicsit buli után nem épp teljes kiőrlésű szendvicset választottam.. ) aztán leadtam 3 kgot.

de ez még mindig megvan.. értitek. az édes íz szeretete.

meg reggelire a szülők mindig édes kekszet (jó reggelt) adtak nekem meg a tesóimnak

amikor diétáztam, gimisként (16-17 évesen) akkor ettem pl. tojást reggelire először kb, vagy barnakenyeret + tojást + zöldséget

Általános sulisként a reggelim: győri édes, jó reggelt! keksz

Vagy pl.

9.es gimisként a tízóraim: fehérlisztes zsemle, margarin, parizer, néha gyümi, inkább szendvics

11.-es gimisként a tízóraim suliba: alma / mandarin

vagy

teljes kiőrlésű szendvics, én csináltam, egy valag jégsalátával és csirkemell sonkával, uborkával, paradicsommal

(anyáék elkészítették a tesóimnak a fehérliszteset

én meg inkább a magamét h tudjam ki kerül bele)

igaz, a kérdésemben szereplő állítás?

Hogy gyerekként az emberre csomó minden "ráragad"? És csomószor meghatároznak minket ezek az emlékek, élmények?

Lehet rajtuk változtatni?

(ui.: a szüleim rendes emberek, köztük azért van konfliktus néha veszekedtek, veszekszenek

pl. anyum letette a cigit 10 év cigizés után, mikor terhes lett az első gyerekkel -> ez becsülendő gondolom

heti 1-2 pohár bort,ha isznak

értitek, semmi ilyen hogy cigi vagy pia nem láttam gyerekkoromban

(én cigizek is, iszok is, nyilván ez az én saram, hogy elszívok egy nap 8-10 cigit, vagy hogy heti 1-2X bulizok + 1 sör hétköznap este vmikor egy haverral)

de hogy a nagyszülőkhöz miért kell cipelni a gyereket?

Én erről nem tehetek..

vagy komolyan, most tehetek róla?

vagy nekem nem kellett volna gyerekként a sütikhez nyúlni vagy mi?

Én nem tudom mit tegyek..

a kérdést azért is írom ki, mert ismét feljött rám +3-4 kg, és fogyizok... télen feljött rám. Február óta fogyizok, futok stb, úgy kajálok.

csak elgondolkoztam ma ezeken a dolgokon, villamoson...

szerintetek? saját élményt tudnátok írni?

24/l