Miért érzem magam feszélyezve és zavarban, ha lányokkal barátkozom (lányként)?

Én is pont így vagyok. Kínosan, kellemetlenül érzem magam. Fogalmam sincs miért. Fiúk előtt nem vagyok szégyellős, teljesen nyugodtan elbeszélgetek velük. De ha egy szimpatikus lánnyal kell beszélgetnem akkor kicsit feszengőssé válok. Bár nekem vannak lány barátnőim, velük is ez volt a barátkozásunk kezdetén, idő kellett míg teljesen megszoktam őket.

L

Ezzel en is igy vagyok. Engem mindigis utaltak a lanyok, pedig udvarias, nem feltunoskodo, baratsagos lany vagyok. Amikor beszelek veluk, szinte erzem azt az itelkezest, latom a furkeszo, meregeto tekintetuket es a versengest. Valamiert mind a fiatalabb, mind az idosebb nok mar az elejen erezhetoen utalnak, nem csak bebeszelem magamnak. Nagyon keves az olyan, akivel egy huron pendulok, ok is altalaban azok az elvontabb emberek, vagy a nagyon nagyon lazak. Kozepiskola alatt is szinte csak fiu barataim voltak, a legkozelebbi baratom is fiu.

Mindig kibukott, hogy kibeszelnek, elarulnak a no nemu barataim, igy en megtanultam, hogy lanyokkal nem baratkozom, ha pedig valaki kezdemenyez, akkor persze nyitok fele, de soha nem mondok el noknek semmit a maganeletem fontosabb reszleteirol es nem kezdek el kotodni hozzajuk. Nem vagyok amugy sem az a pletykalos, sz*rkavaros alkat, mint a legtobb ember.