Más is van úgy azzal, hogy bármennyire is próbálja sikeresnek érezni magát a másokkal való együttműködésben és kommunikációban, mégis vesztesen jön ki a végén mivel nem extrovertált?

Súlyos ogalomzavarban szenvedsz. Az extrovertált és az alattomos nem egymás szinonimája, ahogy a nyílt és becsületes sem azonos az introvertálttal. Ezek a tulajdonságok egymással semmilyen kapcsolatban nem állnak egymással.

Sőt a kommunikációs nehézségek sem kizárólag az introvertáltakra jellemzőek.

Vagy tegyél rá magasról, vagy lesd el a módszerüket, de ne extrovertált-introvertált ellentétre hegyezd ki a problémát, mert ez hamis és unalmas is már.

Én is szoktam hülyének érezni magam szimpla hétköznapi helyzetbe, mikor panaszkodnak a boltban az eladók akkor is ha 1000-essel fizetek, és közlik, hogy bocsi de nincs apróm 2x-is azt híve hogy fixálja az ő feladatkörét, mire én nekem meg nincs kisebbem, nem vagyok váltóközpont,és ezután a válasz után én 2x is válaszolok már hosszabb unalmas több ilyen után, hogy nem én tehetek róla. Nekik kéne az apróról gondoskodni, hiszen ők a kereskedők, én a termék vevője vagyok.

Egész egyszerűen nem kell az ilyen emberekkel foglalkozni, de azért érezzék, hogy nincs joguk szekálni, vagy szó nélkül a hibás vagy érzését generálni a másikban.

Akkor is jöhetsz ki "vesztesen" ha extrovertált vagy, mert egy csoporton belül egy vezető lesz a végén, a többi valamilyen módon alárendelt lesz.

Én tipikusan extrovertált személyiség vagyok, egyetemen még én vezettem a többieket. Aztán idővel változtam kicsit, meg olyan környezetbe kerültem ahol hozzám hasonlókból van a legtöbb. Így természetes, hogy nem én voltam már mindig és mindenben az aki döntött vagy irányított, hanem egy lettem én is azok között akik javasoltak, majd a döntést végrehajtották.

Eleinte volt hogy én is éreztem úgy hogy "vesztesen" jöttem ki a szituációból, de valójában ez tévedés. Mert azzal ha nem te vagy a döntési helyzetben, azzal a felelősség is kisebb lesz és élvezhetőbbé válik a munka, a tevékenység. Meg kell találnod azt a kisebb területet, ahol te leszel a főnök, ahol az extrovertált személyiséged eredményes lehet - a többi területen meg rész eredményeket várj el magadtól. Ne a nagy egészet akard te uralni, hanem kisebb területeket.

"És kutyát nem érdekli, hogy kinek lenne tárgyilagosan nézve igaza. Minden a szereplésről szól, és a másik fél szavainak kiforgatásáról, illetve ellene felhasználásáról."

Igen. Ezért nem kell ilyen helyzetbe belemenned, mert előre tudhatod, hogy ott vesztes leszel éppen az "őszinte, nyílt és becsületes módszereid" miatt.

Kicsit ilyenkor hátrébb kell lépni, és hagyni, hogy nélküled próbálkozzanak meg vele. Nehéz megállni, mert nyilván szeretnéd ha a dolog jól és gyorsan menne, de szembesíteni kell az illetőket azzal, hogy a saját erejükből, az ő módszereikkel nem fog úgy menni, mintha hagynak téged is dolgozni. Amikor teheted akkor mutasd meg a többieknek, hogy a magad részét jól, gyorsan és könnyebben megcsináltad! Esetleg tehetsz néhány kedves megjegyzést még az elején, hogy neked lenne javaslatod, de hát hagyod hogy ők csinálják ahogy szeretnék, ha kell a segítséged akkor szóljanak nyugodtan - vagy hasonlót. A végén meg mondhatod, hogy jó lett, de te inkább azt javasoltad volna hogy .... és akkor ezzel lett volna jobb vagy annyival lett volna könnyebb stb.

Mindeközben ne felejtsd el mindig és mindenkinek elmondani, hogy te mennyi mindent csináltál, milyen sokat jártál utána vagy mennyi idődbe telt előkészíteni stb. Volt főnököm ezzel érte el hogy mindenki a cégnél azt hitte majd beleszakad a csoportunk a munkába (én is azt hittem korábban, míg oda nem kerültem), valójában a hónap nagyobb részében alig volt munkánk és a zűrös időszak is csupán azért volt nehezebb, meg tele túlórával, mert értelmetlen munkavégzés folyt, nem voltak megfelelő kidolgozott rendszerek, automatikus számítási metódusok stb. stb. De neki, a főnökömnek, akkor is sikerült mindenkit átvernie.

Itt annyit tehetsz, hogy saját magadat állítod át és mást tekintesz majd vesztésnek, mint most. Hidd el, tényleg nem veszítesz azzal semmit, ha nem tudsz olyanokkal szemben győzni, akikkel szemben soha nem is nyerhetsz, éppen a módszereik meg hozzáállásuk miatt. Ha ezt tisztázod magadban, akkor már győztél. vesztes akkor leszel, ha mindig olyan küzdelemben akarsz nyerni amit te nem nyerhetsz meg.

És ha sikerülne egyszer kétszer nyerned - az min változtatna? Ők éppen úgy nem vennének róla tudomást, mint eddig sem. Csak neked lenne előtte is meg utána is hatalmas stressz. Nem éri meg!