Elmennétek az esküvőre...?

Sok-sok évig nagyon közeli barátnők voltunk általános suli óta, szinte testvérek. Talán jobban ismertük egymást, mint a saját szüleink minket.

Egyetem után pedig rátalált az első szerelmére, aki már a vőlegénye.

Amikor megismerte, vele örültem, nekem is volt párom, ismerte is, én is vártam, hogy bemutatja az övét, stb...

Valamint akartam vele szervezni programokat kettesben is, hiszen attól még, hogy párunk van, nem kell elhanyagolnunk egymást... akkor még munkánk sem lett egyből, lett volna idő.

Gondoltam én. Ő meg úgy, hogy miután nemet mondott az összes felajánlott programomra, és megállapodtunk abban, hogy ő keres majd engem, eltűnt. Fél évig nem tudtam róla semmit, hogy él-e még egyáltalán? Vagy külföldre ment? Semmit. Nem keresett semmilyen módon.

Mivel addig teljesen biztos pont volt az életemben és ezt soha nem gondoltam volna róla, hatalmasat csalódtam és ez nagyon nagy törés lett a kapcsolatunkban.

Úgy fél év után felkeresett és megpróbáltuk helyretenni a kapcsolatunkat. Főleg én.

A társát továbbra se mutatta be, esküszöm nem is értem hogy miért.

Egy rövidke ideig találkozgattunk, nagyon-nagyon rövid időkre, max 2 órácskára, és csakis akkor amikor a pasija nem ért rá. Mindig én alkalmazkodtam.

De aztán újra kezdődött, hogy nem ér rá, és most már megint hónapok óta, mégcsak egy üzenetet sem írt. Pedig karantén alatt szerintem azért ennyi ideje lehetett volna. Ha akarja.

Az eljegyzését még megírta, akkor még beszéltünk neten, és akkor beszéltünk az esküvőről, valahogy nem is merült fel hogy ne hívna, sőt.

De én ezek után nem tudom mit keresnék ott. Ti elmennétek így? A vőlegényét máig sem ismerhettem meg.

De aztán lehet eszébe se jut meghívni. Csak felmerült bennem a gondolat és kíváncsi lettem más mit gondol erről.