Elviekben barátok vagyunk, de mégsem akarnak velem találkozni?

Három barátnőm van, az egyiküket decemberben, míg a másik kettőt márciusban láttam utoljára. Azóta az egyikük konkrétan vissza sem ír, meg sem nézi és nem is válaszol az üzeneteimre. A másik kettővel bár messengeren írtunk egymásnak, személyesen nem akarnak találkozni pedig velük még egy városban is lakunk. Oké, szorgalmi és vizsgaidőszakban még megérteném, hogy az ember nem ér rá, elfoglalt, nincsen otthon, tanul stb., mert akkor tényleg nehéz összehozni a találkozókat. Viszont már szünet van, mindenki levizsgázott, egyikünk sem dolgozik, egyikünk sem nyaral, nekik sincsen más barátjuk vagy kapcsolatuk, nincsen komoly hobbijuk és kb. a beszélgetéseink 90%-a arról szól, hogy "ma sem csináltam semmit", "unatkozok", "milyen filmet nézzek?", "délig aludtam" stb. Felvetettem mindenféle programot, hogy mi lenne ha elmennénk ide, megnéznénk ezt, kipróbálnánk azt stb. (és mondtam nekik, hogy mondják mihez lenne kedvük, ha van jobb ötletük), de mindig nemleges választ kaptam, mert "most éppen nem jó", "a koli jelentkezést kell intézni", "el kell mennünk bevásárolni", "most voltunk boltban", "meleg/hideg van", "nekem ehhez nincsen kedvem", "majd talán máskor" stb. Ha az ember főállásban dolgozik vagy éppen tanul vagy akármilyen dolga van, sem hinném, hogy nincsen egyetlen egyszer sem egy szabad napja vagy pár felesleges órája, amikor ráérne találkozni a barátaival. Nekem ebből már kezd elegem lenni és kezdem azt érezni, hogy ezek csak szimplán kifogások és le akarnak rázni. Rosszul esik és nekem sincsen rajtuk kívül senkim, akivel tudnék beszélgetni vagy programokat szervezni. Plusz nem is értem, mert szeptemberben az egyetemen majd megint úgy csinálnak mintha mi sem történt volna és újra beszélünk stb. (előnyük nem származik belőle semmi, szóval nem is érdekből teszik), ilyenkor pedig szimplán le se sz*nak. Nem azt mondom, hogy körülöttem forogjon a világ, de szerintem nincsenek abnormális vágyaim.