Miért van az, hogy soha nem akar találkozni?

A szüleim azt mondják, hogy ne ragaszkodjak sérült emberekhez akkor sem, ha nincs más. Külföldön élek, úgy döntöttem a mesterképzésemet külföldön kezdem el (sajnos). Mindenki olyan zárkózott és nagyon nehezen barátkoznak, ha elhívom őket valahova, akkor is ritkán jönnek el (már szeptembertől). Kezdek megőrülni, konkrétan nincs senki, akivel moziba mehetnék. Otthon voltak stabil kapcsolataim, dehát a távolság miatt ünnepeken tudunk találkozni.

Na de van itt egy lánybarátnőm, akivel mindig csak messengeren beszélünk, élőben ritkán szoktunk, pedig egy egyetemre járunk. Számomra ez felfoghatatlan, messengeren elég jókat beszélünk, de ha elhívom bárhová, nem jön. Magamhoz is hívom, hívom moziba, színházba, nem és nem. Nem akar időt tölteni velem, és amikor megkérdezem, hogy velem van-e baja, akkor hogy dehogyis. Anyukám azt mondja, hogy hagyjam őt, nem normális az olyan ember, aki nem szeret élőben találkozni. Oké, de miért van ez? Az otthoni barátaimat kérdezem már, hogy mi a baj velem? Szerintük semmi. Most ott tartok október óta, hogy nincs kivel egy kávéra sem mennem, egyszerűen nincs ilyen ember. Mindenki lemondja, a saját társaságával lóg. Még van itt egy évem, de félek, hogy nem fogom bírni, viszont be kell fejeznem a szakot.