Másoknak is volt az életében nárcisztikus, irányítás mániás barátja/barátnője?

Igen. Szar lelkiállapotban voltam, az a senki meg kihasználta, felhasznált mindig mikor unatkozott, hívogatott ide-oda, de ha talált tőlem jobbat, akkor néha fel sem vette, b.ott napokig visszahívni. Akkor azt hittem hogy barátok vagyunk, de kiderült róla az igazság szerencsére.

MIkor ez tisztává vált előttem (mikor jobban lettem) egyszerűen elfelejtettem. Jött a hibáztatásom, hogy elfelejtetem honnan jöttem (miért, honnan? :D), hogy nagyra vagyok magammal, és így tovább, míg végül befejezte, amikor a nagy görcsölése miatt meggyűlölte az ismerősei háromnegyede.

Ilyesmire gondoltál, kérdező? :)

Irányításmániás sajnos volt, és későn ismertem fel. Mindig mindenben csak neki lehetett igaza, mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő akarta. Először nem értettem, miért is kifogásol olyat, amit én javasoltam, de lassan lehullott a lepel. Neten hátbatámadott, mindennek elmondott hátam mögött, ha emg szembesítettem, még adta az ártatlant és én voltam a sz*r szemét dög, amiért hazudozok róla. Persze, nem egyszer közös barátainknak ecsetelte, hogy én milyen hasznavehetetlen vagyok, meg rohadék, amiért nem ugrom néha azonnal, ha ő füttyent.

Végül elegem lett, megmondtam neki, hogy vége, nem akarom többé látni, sem beszélni vele. Tiltottam minden közösségi oldalon. Persze hisztizett, hogy "Én annyi mindent tettem érted, te meg elárulsz, te rohadék, utolsó *****!"

Ennek már lassan tíz éve. A vicc, hogy évek után is szidott online, de már nem érdekelt. Mellesleg egy olyan nőciről van szó, aki tizennyolc évesen még azt se tudta, mit kezdjen magával. Háromszor váltott iskolát, utált mindenkit és gondolom kellett neki valaki, akit irányíthat. Én meg balek egy ideig bedőltem neki.

Amúgy csak online volt mindig nagy pofája, mert amúgy élőben adta a kis nyuszimuszit.

Na és akkor kérdező, mi van olyankor, ha ez az irányításmániás valaki egy rokon?

Nekem konkrétan a nővéremről van szó, többször hangoztatta, gyűlöli az embereket, szerintem minden létező élőlénnyel már összeveszett a földön, és akkor tadaaaaaaam:

Ma közölte anyámmal, hogy akar jönni hozzánk 2 hétre nyáron....

Mindezt úgy, hogy ketten lakunk együtt anyánkkal, ha már 2 percet beszélünk a nővéremmel telefonon, annak üvöltözés lesz a vége.

Irányít, dirigál, kioktat, hülyének néz, lekezel, semmibe vesz.....de, azért ragaszkodik. Nagyon. Idegesítően.

Nem egyszer elküldtem már a fenébe, hogy nem akarom látni, hallani többé, de valahogy mindig megjelenik.

Ma mondtam anyámnak ide ne jöjjön, mert fix, hogy kinyírjuk egymást.

Engem egész életemben irányítani akart mindenki, olyan típus vagyok, nagynehezen elértem, hogy értelmes, normális emberekkel vettem körül magam, de rokonoktól megszabadulni....kb 1 évre lenulláz egy ilyen.

Bőven tudnék mesélni, mert nagyon friss a dolog és sajnos sokáig tűrtem, hogy úgy viselkedjen velem a "legjobb barátnőm", ahogy.. :c

Önző, arrogáns volt, ha nem vele foglalkoztam szóvá tette, nyafogott.

Mindenből versenyt csinált és utánozott, majd megdicsértette magát mindenkivel.

Első ránézésre egy nagyon szerény, aranyos lánynak tűnt, de valójában, kétszínű volt, mindenkit kibeszélt, lenézett, majd ment utánuk..

Szeretett arcokat vágni, szemet forgatni és idő múltával egyre bunkóbb megjegyzéseket tenni. Volt 2 srác, akiket ki nem állhatott, nos.. velük kegyetlen volt.

Semmi empátia nem volt benne, begyűjtöttem egy sportsérülést, majdnem műtét is lett belőle, de neki csak annyit sikerült felfogni, hogy "kényeskedek" és azzal jött, hogy amikor régen táncolt neki többször fájt a bokája, és hogy az mennyivel de komolyabb volt.

Csak ő maga létezett számára, én a lelki szemetese voltam, ha nekem gondom volt, az neki sosem volt fontos, legtöbbször meg se hallgatta. Ha véletlenül mégis, látványosan várta, hogy végezzek.

Semmi pozitivitás nem volt benne, mindenért csak hőbörgött és semmi sem volt jó neki.. hihetetlenül nagy energiavámpír volt.

Ha érdeklődött felőlem az csakis azért történt, mert ő panaszkodni akart és ilyenkor bedobta a "haliii, mizuuu???" nyitást. Visszaírtam, de ő szinte le sem reagálta, hanem giga hosszú bekezdésekben megkaptam az újabb panaszáradatot.

Elvárta, hogy a nap minden percében elérhető legyek és mindent eldobva ugorjak, ha neki kellett valami. Ha én írtam neki, akkor meg csak megnézte és semmit sem reagált rá.. ha pár órával később írtam neki, akkor meg kikérdezett, hogy merre voltam, miért tűntem el és kaptam a szemrehányásokat..

Nagggyon régóta már beszólogatásokkal szóltak rá a többiek a leányzóra, hogy a dühkitörései jogtalanok és szinte már aggasztóak. Ha valaki el merte mondani, hogy hibázott, vagy olyan történt, ami neki nem tetszett, robbant. Többen agresszívnak mondták, és az is volt, bőven.

A programok terén is tudnék konkrétat mondani, de inkább nem teszem, nem akarom, hogy magára ismerjen o_o bár mélyen lenézi "GYK népét", de kitudja..

Ha nem bunkón, hanem kedvesen szembesítettem azzal, hogy nem volt jogos, amit tett/ mondott és szerintem mi volt a baj, akkor vagy 1) ignorált, telefonozott, elfordult ilyenek, vagy 2) én lettem a megtestesült gonosz, aki csak bántani tud. Szóval eljátszotta az áldozatot.. Volt is egy nagy veszekedésünk, majd ő írt rám és megint csak az áldozatot játszotta, hazudott is nekem. Azóta egyszer találkoztunk, és abból ítélve, ahogy a szülők viselkedtek velem, ők is jócskán kaptak a kiferdített dolgokból:) eleinte nagyon zavart és bántott az egész, de az én lelkiismeretem tiszta. Nem arroganciából mondom, de tudom, hogy mi történt, és nem az, amit ő állított..

Kezelni meg szerintem csak egyféleképpen lehet: ha megszakítod velük a kapcsolatot. Hosszú távon hatalmas károkat képesek ezek az emberek létrehozni. Neked viszont kitartás kívánok :c és elnézést a kisregényért o_o

Sajnos velem is az volt, hogy sokáig tűrtem, végül szinte megszoktam, emiatt pedig egyre többet engedett meg magának és egyre bátrabb lett.

Viszont a te barátnőd még irányításmániásabb :c és tudom, hogy nehéz, de őt tényleg "ki kéne iktatni az életedből". túlzottan sokat ártott és attól tartok még fog is.

Én nem mondanám szánalmasnak, vagy max én is az voltam:)

De benne van a pakliban, hogy párszor oda-odamondod neki, hogy ezt hagyja abba, vagy mi volt a gond (nála nem hinném, hogy a legnagyobb kedvesség beválna) és lehet, hogy máris visszább venne egy kicsit.

#5 voltam:)

Volt

Inkább nem is írnék regényeket, ahogy előttem tették. Tönkretett rendesen újra és újra

Ja és még egy gondolat.

Csak egy út van. Meg kell szakítani minden kapcsolatot vele. Tudom, hogy ezt lehetetlennek érzed, mert annyira rádtelepedett, hogy nem is tudod elképzelni magad nélküle. Sőt mint önálló embert sem tudod értelmezni magad már kb. így. De tényleg nincs más megoldás. És igen, ehhez nagyon nincs meg a bátorság, mert annyira leépített már lelkileg.

Lehet, hogy szakember is kell a helyzet feloldásához. De minél tovább halogatod, annál rosszabb lesz. (Nem csak az elválás, hanem utána a talpraállás is)

Fizikai tüneteid még nincsenek?

#9