Nem kéne túlgondoljam ezt a dolgot, mégis azt teszem, mit tegyek ellene?
A baráti társaságunkban van egy lány, aki teljesen az ellentétem, viszont annak idején én vezettem be a csoportba. Egyszer elmondta, hogy ezt sose felejti el nekem, és hálás is érte, hogy anno szóba álltam vele, viszont azt is bevallotta, hogy hozzám sok türelem kell, ami neki általában nincs. Elég impulzív személyiség, sokszor elmondta, hogy az érzelgős emberekkel (én is ilyen vagyok sajnos, de ezt nem mondta) nem nagyon tud mit kezdeni, és hosszú távon inkább kerüli ezeket az embereket. Azt is mondta, hogy valószínűsití, hogy figyelemzavaros vagyok (nem diagnosztizáltak, de én tudtam, hogy az lehetek). Ez mondjuk magyarázat arra, miért vagyok idegesítő, meg fura sok ember szemében.
Szóval az a baj, hogy szorongással tölt el, amiket magában gondol rólam. Pedig ő tutira fel sem veszi ezeket a dolgokat, mivel tart tőlem annyi távolságot, hogy ne kelljen involválódnia a "problémás" részekbe velem kapcsolatban (pl: hogy mostanában borzasztóan szorongom), lepereg róla, mert több, mint valószínű, hogy semmit se jelentek neki. Annyi "segítő" szándék van benne, hogy ha valamivel nagyon mellélövök, azt közli velem, hogy "ilyeneket nem kéne mondanod" tehát ilyen szociális viselkedés-zavaros megnyilvánulásaimra mindig felhívja a figyelmet, és racionálisan belátom, hogy igen, bizonyos dolgokat gáz mondani, és csinálni is (főleg inadekvát helyzetben) de nem tudom átgondolni, nem direkt csinálom, hanem kibuknak belőlem,és utána jön a felismerés, hogy ezt mégsem kellett volna. Nincs kontrollom az ilyen megnyilvánulások felett, de ezt senki se érti, aki nem figyelemzavaros. De attól még ugyanolyan idegesítő azok számára, akik szerint "gáz" vagyok.
Tudom, nem kéne mindig azzal foglalkoznom, ki mit gondol rólam, de a problémáim attól még ott vannak, sok elutasításban volt részem életemben emiatt, sok szorongásban, sok sírásban. Úgyhogy nem volt ő volt az első és bizonyára nem is az utolsó, aki így áll hozzám. Nagyon szenvedek emiatt. Szeretnék normális lenni, de nem megy.
23/L
Ez tipikusan olyan eset, hogy magadnak generálod a feszültséget. Kb amin pattogsz, semmi értelme. Ha valaki nem bír, akkor fejre is állhatsz, akkor sem fog bírni.
A figyelemzavarosságodnál sokkal nagyobb baj az önbizalomhiányod.
Azt javaslom keress fel egy pszichológust, mert ha neked ennyire felzaklatóak a mindennapok, baj lesz.
Elhiszem, hogy téged nem zavarna egy társaságban, ha valaki nem bírna, de sehogy sem bírod elkerülni. Engem sajnos zavar, pont ezért, mert nem tudom elkerülni.
Havi 140 ezer ft fizetésből nem tudok elmenni pszichológushoz sajnos, pedig tudom, hogy ez lenne az egyetlen megoldás.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!