Én miért vagyok ilyen szerencsétlen és miért vagyok ennyire gáz? Engem miért nem hívnak soha sehova se? Nekem miért nincs barátom?
Engem soha nem hívnak el sehova. Jóba vagyok pár lánnyal az osztályból, de azok nem hívnak el sehova, ha pedig én hívom el őket valahova, akkor meg nem jönnek. Látom mindenkinek instán, hogy itt voltak nyaralni meg ott voltak együtt képet csinálni, engem meg soha senki nem hív, sokan még az üzeneteimre se válaszolnak. Otthon ülős típus vagyok, de már vágynék arra, hogy elmenjek valahova valakikkel csak úgy. Eléggé introvertált vagyok, és nehezen barátkozok, a mostani osztályommal is elég kemény erőfeszítéseimbe került, hogy valamilyen kapcsolatfélét ki tudjak velük alakítani, így esélyem sincs vadidegen emberekkel barátkozni.
A másik dolog, ami nagyon zavar, hogy még nem volt barátom. Egyrészt nehezen értetem meg magam a saját nememmel is, nemhogy az ellenkező nemmel. Másrészt nem vagyok egy bombanő, még átlagos se vagyok, hanem kifejezetten csúnya, akin még a smink se segít, mert még az se áll jól. Harmadrészt semleges vagyok, se a lányos dolgok, se a fiús dolgok nem állnak jól nekem. Nem tudom, hogy lehetek ilyen elb...aszott. Vannak osztálytársaim, akik úgy pasiztak be, hogy szinte ki se léptek a házból. Nekem sehogy sem megy. Azt mondták, akkor lesz pasim, amikor nem számítok rá. Elengedtem a dolgot pár évig, aztán így se jött senki, sőt rosszabbodott a helyzet, mert sok rossz dolog történt ezzel kapcsolatban.
!!!!Nincs se az önbizalmammal, se az önértékelésemmel baj, egyszerűen csak leírom az igazat, amilyen én vagyok!!!!!
Azért akarok barátot, mert egyrészt ciki, hogy nekem még nem volt, másrészt én is vágyom rá, hogy valaki szeressen, valakihez tartozzak, valakihez hozzábújjak. (Itt majd mindenki ki fogja hozni azt, hogy szeretet hiányos vagyok, de NEM, nem vagyok az. Szeretnek a szüleim, de az mégse olyan, mint egy baráti- vagy egy párkapcsolat.)
Azért akarok barátokkal ide-oda elmenni, mert egyrészt unatkozok, másrészt vágyom rá.
Minden kisugárzás kérdése. Persze fontos hogy reálisan nézd önmagad, de ez a - csúnya vagyok, béna, nem áll jól nekem stb. - ezeket mind kifele sugárzod. Próbáld meg előbb önmagad szeretni, és csak utána nyitni kifele. Gondolom tinédzser vagy, ezek a gondolatok szépen lassan eltűnnek belőled, de dolgozni is kell rajta.
Legyél ápolt, mosolyogj sokat, ne erőltess semmit. Ha valamit rosszul mondtál, ne öld meg magad lélelben hogy "Uhh de gáz miért vagyok ilyen szerencsétlen?!", inkább "Hoppá, ez vagyok én. És akkor mi van?" Próbáld lazábban felfogni, az emberek nem foglalkoznak veled annyit mint ahogy hiszed, ők is saját magukkal vannak elfoglalva. Ha őszintén pozitív vagy, ragadni fognak hozzad. Ha erőltetetten pozitív, akkor eltaszítod őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!