Csak nekem hiányzik ez az érzés?

Szerintem ez egyáltalán nem ritka. Középiskola végén és az utána lévő pár évben nekünk volt egy ilyen jó kis társaságunk. Csak aztán mindenki szétszéledt tanulás vagy munka miatt.

Mondjuk utazáshoz szerintem nem kell nagy csapat. Egyszerűbb is, ha csak egy-két emberrel mész. Diákmunkázni meg lehet egyedül is. Majd legalább ott megismersz új embereket.

Nem lehetetlen, hogy találsz ilyen embereket, de nem is egyszerű. Sajnos ez nem "divatos". Szintén irigykedve hallgatom ezeket a 10-20 évvel ezelőtti történeteket ismerősöktől.

Nekem általánosban volt egy nagyon komoly baráti köröm. Minden nap együtt bandáztunk, hétvégén is majdnem mindig egymásnál voltunk, a nyarakról nem is beszélve.

Nem züllöttünk meg ilyenek, de nem is éreztük szükségesnek.

Együtt akartunk továbbtanulni is, aztán egy sor szerencsétlen körülmény miatt (amik igazán mély nyomot hagytak) én messzebbre költöztem, aztán pár éven belül végleg megszakadt a kapcsolatunk.

Azóta kb 2 barátom van/volt. De ez már nem olyan szintű. Beszélünk, találkozunk, de az a "varázs", amit írsz is és tapasztaltam, az nincs meg.

Ugyanezt tudom elmondani, amit a #6-os válaszoló. Általánosban jó kis baráti körünk volt, mindenhova együtt mentünk, minden délutànt és nyarat együtt töltöttünk, nem cigiztünk, nem ittunk. Aztán mindenki másik középiskolába került, megszakadt mindenkivel a kapcsolat. Facebookon látom, hogy többeknek már gyereke is van, férjhez mentek.

Gimiben elég kirekesztett voltam, mert csendes voltam. Egyetemen már jobb volt a helyzet, de sosem alakult ki olyan baráti társaság akivel a leírt dolgokat lehetett volna csinálni. :( Van jelentleg néhány barátom, de ők sosem akarnak kimozdulni sehova, sokat dolgoznak stb

25N