Az én hibám, hogy nem tartozom sehová vagy csak a körülményeké?17/L

Esély még sok mindenre van.

Én arra jöttem rá hogy ahoz hogy találjak barátokat ne virtuálisan ha nem valóságosan azért tenni kéne,ahol vannak emberek oda kell menni, sajnos ha csak a csodát várjuk minimális az esély arra hogy emberekre találjunk.

Nem tudom melyik megyében laksz?

Falun vagy városon?

De ezek is tényezők sajnos.

Igazából ha ez vígasztal én csak egyszer voltam egy úgy mond kocsmai buliban szilveszterkor,gondolom én a nővérem szánalomból el vitt magával.

Nem volt nagy szám,kevesen voltak,mindenkinek meg volt a társasága,nekem sógorom haverjai vettek sört aztán azt itatták velem,kb egyedül voltam, ültem egy másik gyerek mellet,még mások táncoltak és fel mentek az emeletre szexelni én addig kb ittam,ültem,wcre mentem és egy kicsit meg próbáltam táncolni, szánalomból oda jött 2 csaj sógor testvérei táncolni de gyorsan le is patintottak, de ha úgy nézzük a dolgokat legalább meg nézhettem milyen is?

Most 22 éves vagyok és kb ez az egy bulim volt,ha lehet annak mondani?

Ja meg egyszer gondolom én szánalomból el hívtak én el mentem nővéremék és barátaival a Budapesti vidámparkba mikor még volt, na az jó élmény volt és emlékezetes.

Ezen kívül egyik régi ismerőssel nagyon ritkán ki szoktunk menni a városba nyáron, kb évente 3-4x aztán össze futunk az ismerőseivel, beszélgettünk, régen azért többször mentünk igaz csak szét néztünk a városba majd beszélgettünk.

Is-is.

Egyrészt, a te hibád, mert ha nagyon erőltetnéd, találnál barátokat. Persze, normális esetben ezt nem kell erőltetni.

Másrészt, megértem a helyzeted. Nekem az általános iskolában elég jó osztályom volt, aztán átmentem hatosztályos gimibe és ott már más. Ment a klikkesedés és inkább csak 1-2 haverom lett, de barátom nem. (Vagyis egy, de ő tavaly szúrta el a dolgot.)

Kicsit olyan, hogyha valaki nem túl átlagos, akkor nehezen fog barátokat találni.

Ha nagyon eroltetne, akkor a kornyezete nezne ra furan, es nyomulosnak gondolnak, sajnos tapasztalat. Az en csaladom is allandoan otthon ult, barati tarsasagunk de meg csak emberek sem voltak korulottunk, a kozepiskola nekem is olyan volt mint neked, aztan jott az egyetem, ahol mar konnyebb volt ismerkedni, de inkabb felszines kapcsolatok alakultak ki, nem szoros baratsagok. Jelentos reszben en a csaladom hibaztatom, hiszen aki a dogunalomban no fel, es nincsenek ismerettsegei es teljesen jelentektelen masok szamara az kesobb is nehezen valtozik. Ami bosszanto, hogy a szemelyisegem viszont nagyon baratkozos es kozvetlen, ha nem er impulzus elmaganyosodom. Es hat nem er semmi. En sem jarok sehova, hiaba jarnek, nincs kivel, es ha meggebednek sem tudnek magam melle embert talalni. Nincs is nagyon hova beulni, ugyhogy marad a virtualis ter, az is felszines. Munkahelyemen probaltam baratkozni, aminek az lett az eredmenye amit fentebb irtam, tulsagosan nyomulosnak tartottak, holott csak kozvetlen probaltam lenni. Sokaknak mar kialakitott eletuk volt parral, esetleg csaladdal es sajat barati korrel, senki sem volt kivancsi ram, fiatal felnottek mar nehezebben fogadnak be, ha egyedul vagy.

Kerdezo, ha tovabbtanulsz esetleg ott lesz lehetoseged ismerkedni, vagy a munkahelyeden ha makod van es olyan csapatba kerulsz ahol talalsz 1-2 maganyos embert.

nem fifty-fifty, de mindkettőnek van része benne.

Egyrészt az eddigi környezetek hibái, hogy nem alakultak ki olyan szociális készségeid, szorongásod volt, plusz lehetőséged sem volt a próbálkozásokra, másrészt a te hibád is, hogy nem kerestél eddig kiutat belőle, belenyugvásról tanúskodik a kérdésed is.

De! No para, ez nem azt jelenti, hogy ez a továbbiakban is így kell hogy legyen.

Most biztos kapsz tanácsokat, hogy hogyan kezd el, de az az én meglátásom, hogy mindenkinek más technika válik be.

Inkább most koncentrálj arra, hogy itt ez a rengeteg szabadidő, amit magadra fordíthatsz. Nem kell rástresszelni, csak picit gondolkozz el, hogy szeretnél-e változni vagy sem, ha igen miben, és abban van-e egyáltalán értelme, vagy csak külső nyomás erőltetné rád. Egy kicsit segítenek majd ezek a felmerülő önismereti kérdések rendezni benned ezeket a feszültségeket.

Nem tudom, hogy idén érettségiztél-e, de gondolj arra, hogy ha egyetemre mész, ha dolgozni megint egy új környezetbe kerülsz, tiszta lappal, és úgy ismertetheted meg magad majd az emberekkel, ahogy te szeretnéd. Nem kell kamuzni, elég ha egy kicsit pozitívabb leszel, mint amilyen eddig voltál, a jó emberek is nyitni fognak feléd, majd ez egy önerősítő folyamat lesz. De nem szabad, hogy siránkozz a múlt miatt.

19/l