Ha a barátnőimnek barátjuk lesz, akkor törvényszerű, hogy lazulni fog a barátságunk?

Most káromkodni fogok egy sort, kérlek ne akadj fenn rajta. Van egy csúnyagonosz dolog, amit amatonormalitásnak hívnak. Az amatonormativitás az a feltételezés, hogy egy kizárólagosságon alapuló, romantikus, az ember életében központi szerepet betöltő kapcsolat minden ember legfontosabb, alapvető igénye. Konyhanyelvre lefordítva, a fent említett fogalom körbeírja azt az “íratlan szabályt”, miszerint életünk értelme a (monogám) romantikus párkapcsolatok kialakítása, illetve a társadalmi nyomást, hogy mindenki prioritásként kezelje a (romantikus) párkapcsolatait és család alapítást bármilyen más típusú kapcsolattal szemben (pl. barátság, munkahelyi, rokoni kapcsolatok, stb).

...Szóval, az amatonormativitás rangsor szerint építi fel az emberi kapcsolatokat, a ranglétra tetejére emelve a románcot és ez az a dolog, amiért olyan sokan elhanyagolják a plátói/baráti kapcsolataikat, amint randizni kezdenek. Nem, nem törvényszerű, hogy tönkremegy a barátság, de ha az ember csak megy az árral, bele sem gondolva, mit miért csinál, akkor tök természetes lesz, hogy a "sima" barátok le lesznek rázva.

Szerintem üljetek le és beszéljétek ezt meg. Mondd el nekik, hogy nem szeretnéd, ha egy ilyen buta dolog közétek állna.

Nőknél sokkal jellemzőbb, hogy akár meg is szűnnek a barátságok. Férfiaknak nagyobb eséllyel szólnak tényleg egy életre a gyermek/kamszkorban köttetett barátságok.

Én 35 éves nő vagyok, és ezt tapasztaltam eddigi életem során. Sőt, az új barátságok, főleg a manapság alakultak egyre felszínesebbek, érdek fűződik hozzájuk, vagy éppen jön a nagy szerelem, és eltűnik a barát. A legutóbbival én így jártam sajnos. Nem is kezdek többé barátságba. Ennek így semmi értelme, ott a férjem és a gyerekem, és max ismerősöket "tartok"....